Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929
189 s főkapitányi méltóságot reá ruházta, fiát megerősítette a zempléni főispánságban. ,4 i Perényi méltónak mutatta magát a sok megtiszteltetésre. Eszét és kardját egyaránt Ferdinánd szolgálatába állította. Jelen volt a semptei értekezleten, 14 6 mely meggyőző érvekkel sürgette még az ősz folyamán Buda ostromának megkezdését s mikor Ferdinánd elrendelte az ostromot, személyesen is résztvett abban. 1, 7 Budát ugyan nem tudták bevenni, ellenben megszállották Pestet s a Dunántúlon értek el jelentős sikereket. Székesfehérvár meghódolása egyenesen Perényi érdeme; ezt még azok a történetírók is elismerik, kik különpen nemhogy szimpátiával, de ellenszenvvel beszélnek Percnyiről. 14 0 Midőn Izabella értesült, hogy Ferdinánd Budát akarja vívatni, hajlandónak mutatkozott az egyezkedésre. Ekkor is az a kitüntetés érte Perényit, hogy egyike volt az Izabella megbizottaival tárgyalóknak. Ez már nemcsak tekintélyéről, de Ferdinándnak iránta való bizalmáról is tanúskodik. 14 3 Konstantinápolyba Szapolyai halála hirét Verbőczy vitte Eszéki János pécsi püspök társaságában; feladatuk volt még hogy a kis királyfit a szultán kegyébe ajánlják. E követség sikerrel oldotta meg feladatát, mert a szultán az országot olyan feltételek mellett, mint Szapolyai bírta, János Zsigmondra ruházta. 1 B" Ellenben Ferdinánd követe rosszkor érkezett; már értesült a szultán Buda ostromáról. Laszkit tehát elzáratta s kiadta a parancsot a Ferdinánd elleni háborúra. 15 1 Ferdinánd azonban igen szerette volna Budát megszállani, azért ismét készült arra. A mult őszi próbálkozás Pestet adta csak kezébe Felsnek, úgyhogy akkor jobbnak látta nem is vesződni Buda ostromával. Most, 1541. tavaszán Fels betegeskedése miatt Roggendorfot nevezte ki Ferdinánd fővezérré, kinek táborában Perényi Péter is jelen volt, bár érdekei inkább birtokaira szólították volna. A Felvidéken u. i. a Jánospárti kapitányok fellépése Zemplén nemességét teljesen lekötötte, úgyhogy ki se mozdulhattak megyéjükből. Perényi birtokai is veszélyeztetve voltak, azért kérte hazabocsátását Ferdinándtól. Ferdinánd azonban ismerve Perényi rettenhetetlen vitézségét, nem engedte el. 15 2 14 5 Lukinich: i. m. 20. 14 6 Lukinich: i. m. 26—27. 14 7 Istvánfíy: i. m. XIV. 142. U. ott XIV. 143. 14 9 Szalay: i. m. IV. 217. és Mill. tört. V. 216. 16 0 Szalay László : Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században, 11. kiadás, 1861; 195—197.1; és Pray : Ep. Proc. 11. 87—88. 15 1 Szalay: Magyarország története IV. k. 11. kiadás, 221—22. i 6 2 Lukinich: i. m. 32—33.
