Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929
182 bevallása szerint — Ostrosich Miklós, Ferdinánd-párti kapitány hiúsított meg: „Non deíuerunt tamen certj nobiles (quorum Laurentius Thomory dux fűit), qui inter se et complures eorum dominum Petrum Perenj in capitaneum elegerant, et nisi rebus attente providissemus, et pessulum Januae interposuissemus, iam Petrus Perenj per eos et publicatus et in capitaneum acceptus esset".' 0 5 S miért hiúsította meg ? Mert sérelmesnek tartotta volna magára a választást! Perényit ugyan úgy tüntették fel, hogy nem az ország érdeke, hanem az ő kívánsága volt, hogy főkapitány, sőt király lehessen: „Dominus Petrus Pereni ambit capitaneatum, et quod magis est, cupit esse rex; inuenit viam istam :... intelligens ipsum Weyuodam cum Ferdinando velle inire concordiam, id quod in rem Caesareae Maiestatis esset, itaque effecit Petrus Perenj apud Gallum, sí Wayuoda cum Ferdinando vei Caesare concordabit, extunc Petrus fiat Rex Hungáriáé, hoc Gallus apud Turcam impetrauit et consensit/" 0 1"' Erre vonatkozólag csak ebből az egy adatból bajos következtetést levonni. U. i. tényleg úgy állott a helyzet, hogy a két király közt esetleg az ország egységét megbontó szerződés jöhet létre; a félbemaradt tanácskozások újból való megkezdése pedig egyelőre jót nem igért. Nincs adat rá, hogy ő milyen lépéseket tett a királyság elnyeréséért, de jellemző reá nézve, hogy neve ez alkalommal is, — mint 1531-ben — a magyar államiság egységének kérdésével kapcsolatban szerepel. Mindenesetre érdemes volna ebben az irányban kutatásokat eszközölni. Ferdinánd nehezen nyugodott bele, hogy Perényi nem az ő pártján van, azért mindent elkövetett, hogy Perényit megnyerje. Thurzó és a Ferdinánd szolgálatában álló Laszki tárgyalt Perényivel, akiknek információja után Ferdinánd — úgy látszik önmagától — kínálta meg Perényit a kancellári méltósággal; 10 7 ugyanazon napról kelt az az oklevél is, mely Perényi fiát, Gábort a váradi püspöki székbe emeli. 108 De Perényi megmaradt Szapolyai mellett; arra ugyan rávették, hogy közölje Ferdinánddal feltételeit, melyek teljesítése esetén elpártol Szapolyaitól. E feltételek közül különösen kettő érdekes; az egyikben azt kívánja, hogy „. . . biztosíttassák, hogy nem fog háborgattatni hitében, miután magát igaz és jó keresztyénnek vallja, tudónak a keresztyén hitet a Krisztus által az evangyeliom szerint," 10 9 a másikban pedig kijelenti, hogy: „De mindenek előtt két dologra kell ügyelni: 10 5 Fraknói: M. O. E. I. 602. 10 6 Fraknói: M. O. E. 594—95. Szalay: i. m. IV. 182. 10 8 E. E. III. 122. 10 9 Szalay: U. o.
