Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

178 amikor azt vette észre, hogy a hatalomban Perényi riválisa lehet, amikor Perényinek országos kapitánnyá, esetleg királlyá választásáról is beszéltek a veszprémi gyűlés előtt. Viszont tudjuk, hogy Grittinek 1531. decemberének végén az ország kormányzójává történt kinevezése elkeseredést váltott ki a magyarokból; hogy Perényi sem hallgatta el aggodalmait, kétség nem íér hozzá. Meg kell még említenünk, hogy fogságával kapcsolatban újabb vád éri őt, hogy fiát, Ferencet „... ut se redimeret ac deinceps Joanis partes sequeretur, pro obside obtulit.

89 Más adat szerint pedig : „... ut fidem facérét se perservaturum in fidelitate tam erga Johannem quam Turcam, misit filium suum ad ipsum Turcam."

a

u Ezekre azt kell mogjegyeznünk, hogyha felajánlotta volna is fiát, bizonyára nem azzal a szándékkal és gondolattal, hogy örökre elveszíti; annak a törökhöz való küldetését szószerint szokták értelmezni, holott kezesként való átadásról lehet szó csupán. Egyáltalában fiától való megválásában kizárják a legmélyebb, legtisztább ösztönt is, a gyermeke iránti őszinte szeretetet, holott a lényeg az, hogy „kénytelen kezes gyanánt a töröknek átadni."

3

1 Még Tinódi is megörökítette, hogy Perényi ugyan megváltotta magát, de azt ő semmibe sem vette, csak ne kellett volna fiától megválni „kit — nem lőn mit tenni — császárnak hozata."

9

3 Jellemére a szultánnál való tisztelgéssel, fia iránti szeretettel kapcsolatban nem vet árnyat semmi. Hazafiasságának kétségtelen bizonyítéka, hogy mikor arról volt szó, hogy csak úgy nyeri vissza szabadságát, ha Siklóst és Valpót átengedi a töröknek, kijelentette, hogy arra nem hajlandó és utasította várnagyait, hogy várait semmikép se bocsássák török kézre.

0

3 Szolimán 1532-i hadjárata Szapolyaira semmi előnnyel nem járt; a szultánt megakasztotta előnyomulásában Kőszeg vára, ami azt eredményezte, hogy V. Károly és Ferdinánd hatalmas sereget tudtak összeszedni s a szultán jobbnak látta Stájerországon át visszavonulni. De kitűnt az is, hogy Ferdinánd nem számíthat szászári bátyjára, mert az, mihelyt a török megkezdte a visszavonulást, a birodalmi segélyhadakat hazabocsátotta, hiába kérte Ferdinánd, hogy a kedvező alkalmat ne szalasszák el s támadják meg Budát. Hiába volt minden kérlelés, a császárt nem foglalkoztatták az egyetemes keresztyénség érdekei; azt ajánlotta öccsének, hogy kösse meg a békét. Ferdinándnak nem volt mit tennie, mint köve teket küldeni és békéért esedezni. 8

9 Istvánffy: i. m. XI. Itt. só E. E. III. 323. 9

1 Hóman—Szekfü : IV. 196. 9

2 Szilády A.: Régi Magyar Költők Tára III. 278. 8

3 Szalay: i. m. IV. 255.