Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929
177 az is ott volt, hogy Ferdinánd kész lemondani Magyarországról, ha János halála után ő léphet örökébe. 8* A szultán már 1532. júniusának végén a Szerémségbe érkezett. Szapolyai májusban felhívta a tekintélyesebb fő- és köznemeseket, hogy június 24-re Pesten gyülekezzenek, hogy az ő vezetése alatt üdvözöljék a szultánt. Nagy pompával, fényes kísérettel akart Szapolyai tisztelegni, mert úgy kellett megjelenniük a nemeseknek, hogy — mint írja Dobó Ferencnek — „Oculis nostris te gratiose intueri possimus". 8 5 A szultán azonban most nem találkozott Szapolyaival, mert a Dunántúlon át, Kőszeget érintve, Bécs ellen akart vonulni. 86 Perényi — mint János király hive — pár száz vitéz kíséretében üdvözlésére indult s Mohács közelében Beremend falu melletti táborában kereste fel Szolimánt. Itt történt aztán, hogy őt magát több kísérőjével elfogatta a török s Szapolyaihoz küldte, hogy csináljon vele, amit akar. Szapolyai azonban a szultán beleegyezésével elbocsátotta, miután fiát, Ferencet kezesként a szultánhoz küldte. 8 7 Perényinek a szultán táborában való megjelenését s elfogatását különféleképen kommentálják s felhasználják arra, hogy jellemét kedvezőtlen színben tüntessék fel. Istvánfíy a szultán táborába való menést azzal a törekvéssel hozza kapcsolatba, melynek célja a két királytól való teljes függetlenség s a szultán oltalma alá helyezkedés lett volna. Ennek ellentmond az a körülény, hogy Szapolyaival már nem volt rossz viszonyban; elfogadhatóbbnak látszik az a magyarázat, hogy ő Szapolyai felhívásának akart eleget tenni, aki nemcsak néhány urat szólított fel, hogy vele a szultán előtt megjelenjenek, hanem írt: „. . . ad Dominos Praelatos et Barones ac regni nostri Proceres et ad potiores etiam nobiles omnium Comitatum." 8 8 Nehezen képzelhető el, hogy Perényit is fel ne szólította volna. De Szapolyai Budára rendelte az urakat, így aztán nem is találkoztak Szolimánnal, aki Kőszegen át Bécs felé tartott. Erről pedig Perényi idejekorán értesülhetett, azért jelent ő meg Szapolyai nélkül. Érzelmi szempontok is azt diktálták, hogy tisztelegjen, hiszen a bélavári gyűlésen is melegen emlékezett meg a szultánnak és Ibrahimnak iránta való jóindulatáról. Elfogatásának oka kizárólag Grittinek tulajdonítható. Gritti, aki 1529. ősze óta a helytartóságot, kamarásságot, kincstartóságot és egri püspökséget bitorolta, nem szenvedhette Perényit, mióta közelebbről megismerte. De engesztelhetetlen gyűlölete akkor fogant meg lelkében, 8 4 Mill. tört. V. 90. 8 5 Pray: Epistolae Procerum II. 15—16. 8 6 Szalay: i. m. 136. 8 7 Istvánfíy: i. m. XI. 111. és Buday: i. m. III. 79. 8 8 Pray: i. m. II. 15—16. 11
