Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929
176 Újra pártváltoztatással állunk tehát szemben Perényi részéről. De ez a pártváltoztatás egészen más természetű. Voltaképen semleges álláspontot foglalt el azóta, mióta a török Kajdacsnál elfogta s szabadon bocsátotta, azaz sem pro, sem contra nem volt aktív, bár formailag Ferdinánd-pártinak tartották. Ebből a semlegességből az egyesítési törekvések zökkentették ki s érdekes, hogy Szapolyaiban látta volna a nemzet üdvét. Az adott helyzetben nem is volt logikusabb ajánlat. Mély politikai érzékről tesz bizonyságot, midőn a részgyűlésekkel kapcsolatban nemcsak hirdeti, de meg is akarja valósítani az ország egységét. Nem ő, hanem a két király volt az oka, hogy az utána még ismételve tett próbálkozások sem sikerültek. Jellemére cselekedeteiből nem vonhatunk le elitélő következtetést, mert nincs pártatlan ítéletből fakadó megállapítás, illetve adat, mely őt vádolná. A személyét illető kombinációk és célzások csak nagy tekintélye mellett tanúskodnak, de ő nem tolta magát előtérbe. Királyságának, főkapitányságának emlegetése a nyomorúságos helyzetből a jobb jövő felé való vágyakozás volt. Bizonyíték nincs rá, hogy ő királyságra törekedett volna s amikor látta a két király egyértelmű ellenszenvét, hamarosan végkép visszavonult, mert kényelmetlenül érintette a dolog. Az az egy bizonyos, hogy békét, nyugalmat szeretett volna teremteni az országban. Mikor Perényi visszavonult, az általa kezdeményezett egyesítő törekvések nem szűntek meg mindjárt. Beleidegződött már a közfelfogásba, hogy csak az egyesülés mentheti meg az országot. Bár a veszprémi gyűlést meghiúsította a két király, a még 1531-ben tartott zákányi értekezlet néptelen volt, az onnan 1532. jan. l-re meghirdetett kenesei gyűlés igen népes volt ugyan, de nem határozott semmit. Ferdinánd emberei kivitték, hogy a fontos ügyekről, nevezetesen a két királlyal szemben követendő eljárásról és a törökkel való szövetségről ujabb gyűlésen döntsenek. 8 2 A döntést eltolták tehát az 1532. márc. 12-én tartandó berenhidai értekezletre, mely összejött ugyan, de Ferdinánd emberei addig mesterkedtek, mignem a rendek ismét határozat nélkül oszlottak szét. 8 3 Az egyesítési törekvések ezzel végleg meghiúsultak, maradt minden a régiben. Jót nem remélhetett senki, mert híre járt, hogy a török útban van Ferdinánd ellen. Ferdinánd u. i. elkésett újabb fegyverszüneti ajánlatával, mert követei már Nisben találták a nagyvezért. Pedig most becsületes feltételekkel indultak el a követek; ha beszélhettek volna nyugodt körülmények között a nagyvezírrel, bizonyára tartós békét kötöttek volna, mert a feltételek között 8 2 Fraknói: M. O. E. I. 352. 83 U. o. 363. 1.
