Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929
175 férfiú. Nem vették tőle jó néven a rendek azt a két jelzőt (clementissimun, gratissimum), mellyel beszédje közben a szultánt és Ibrahim nagyvezirt apostrofálta, 6 pedig kétségtelen hálája mellett csupán flosculusok voltak azok, melyek beszédje, javaslata lényegét nem érintették. Az 1531. év egyesítési törekvései úgy a nemességet, mint a két királyt állandóan foglalkoztatták. Különösen a Bélavárott történtek gyakoroltak mély hatást. A két király egyetértett a gyűlés elleni akcióban, azonban Szapolyainak erősen kellett dolgoznia a kulisszák mögött is, nehogy esetleg pozícióját a törökkel szemben megingassa Perényi, hogy el ne ejtsék Konstantinápolyban. Dolga eléggé meg volt könnyítve, mert Gritti Perényi támaszát, Ibrahimot, Perényi ellen hangolta s ezzel aztán meg is szűnt Szapolyaira a mellőzés veszélye. Perényi ugyan igyekezett a jó viszonyt ápolni, fényes ajándékokkal követeket köldött a rendek nevében Konstantinápolyba még a bélavári gyűlésről, de ez nem ért el oda, mert útközben kirabolták. ; ; Más követség ment tehát, melytől Perényi a szultánnak egy aranykelyhet, a nagyvezírnek pedig 12.000 arany értékű zafírt küldött. 8 Állítólag köldött egy követséget, a részgyűlések sikertelenségét látva, melynek az lett volna a megbízása, hogy vigye keresztül a szultánnál azt, hogy vegye ki őt úgy Szapolyai, mint Ferdinánd fennhatósága alól s oltalmazza őt, minek fejében teljes hűséget fogad a szultánnak. 7 9 Ez nem tudjuk biztosan, hogy megtörtént-e. Ellenben van tudomásunk még egy követségről, melyben Szapolyai és Perényi is küldött megbízottat, hogy a köztük fennálló ellentéteket a szultán intéze el. 8 0 Az ellentétekről nincs írásbeli adatunk, azonban a bélavári gyűlés megadja hozzá a magyarázatot; valószínűleg Szapolyai is meggyanúsította a sok mende-monda alapján Perényit, hogy egyéni céljai vannak a nemes ügy álarca alatt. Ezzel a követséggel kapcsolatban 1531. nov. 3-ról van adatunk. Joggal következtethetjük, hogy e követség sikeres működése hozta Perényit és Szapolyait közelebb egymáshoz. Ennek lett az eredménye, hogy ettől kezdve Perényit újra Szapolyai pártján találjuk. Szalaházy Tamás u. i. azt írta Ferdinándnak 1531 december 28-án: „Perényi e napokban a török szélektől Terebesre érkezett s Jánoshoz emberét küldte, mentséggel, hogy eddig hanyagul szolgálta s hűségigérettel. 8 1 76 Fraknói: M. O. E. I. 316 " u. ott. 7 8 Óvány: Oklevélmásolatok II. 44. Istvánffy: i. m. XI. 111. 8 0 Óváry: i. m. II. 43. sí Szalay: i. m. IV. 125.
