Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929
174 hogy urát tájékoztassa, tudósításába mende-mondák, „azt mondják"-ok is bele kerültek. Leggyanúsabb az, hogy nincs megnevezve senki, aki előtt Perényi állítólag oly kétes nyilatkozatokat tett volna. Kár, hogy nem közli Fraknói az egész levelet, melynek egyik része igy szól: „So habe sich der Pereni Peter zu Belawar gegen etlichen, doch nit in seiner offentlichen werbung, mercken lassen, ob sy dem Janosch beschwerung hetten, so mechte wol weg gefunden werden, das sy von ime auch erledigt wurden." 7 6 Szerintünk ezek a sorok nem bizonyító erejűek, csupán a Ferdinánd-párt azon felfogását fejezik ki, hogy Perényit elég kétszínűnek, egyszersmind hatalmasnak és tekintélyesnek tartották arra, hogy esetleg Szapolyait megbuktassa. A „gegen etlichen" helyett egy pár személy nevét kellene közölnie Ferdinánddal, hogy ép a nevek által adjon súlyt információjának; mivel nem említ senkit, önkénytelenül elárulja, hogy „azt mondják"szerű az egész állítása. Megerősíti e véleményünket a „doch nit in offentlicher werbung" közbeszúrása; u. i. nem nyilvános szereplése után állít Perényiről dolgokat, tehát annál inkább személyekre kellene hivatkoznia; azt azonban nem teszi, mert csak általánosságban beszél. így aztán egy tetszetős, Ferdinánd és környezete előtt igen nagy újság ingerével ható gyanúsítást mondhat el Perényiről; az „ob sy dem Janosch beschwerung hetten"-nek csak akkor van értelme, ha az egész idézet Ferdinánd-pártiakra vonatkozik; a Jánospártiaknak ugyanis nem volt kifogásuk Szapolyai ellen, azok előtt tehát céltalan és veszélyes lett volna János ellen hangulatot csinálni; a Ferdinánd-pártiakat pedig, kiknek nyilvánosan Jánost ajánlotta, de akikkel szemben bizalmasan azt fejezte ki, hogy Jánostól is meg tudja őket szabadítani, meg kellett volna, hogy nevezze Beck Ferdinánd előtt. Így aztán a „so mechte wol weg gefunden werden, das sy von ime auch erledigt wurden", teljesen egyéni véleményük azoknak, akiktől Beck az egész kombinációt hallotta, vagyis a Szapolyait is, Perényit is ellenszenvvel néző frakciónak. Hogy Perényi neve közszájon forgott, ahhoz nem fér kétség, különben honnan vette volna Sperfogel az ő adatát, hogy: „ . . . plurima autem pars favet Petro Perényi", de hogy Perényi a Beck által neki tulajdonított szerepet abban a formában játszotta volna, az nincs bizonyítva. De hát ép ez a tragikus vonás Perényi politikai szereplésében s az fogja később bukásáf is okozni, hogy legjobb énjéből fakadó tetteit fordítják ellene irigyei, ellenségei. Az egyesítési törekvésekkel kapcsolatban már nem a hetyke, meggondolatlan Perényi áll előttünk, hanem a hazájáért aggódó, annak egységét mindenek fölé helyező komoly 7 5 Fraknói: M. 0. E. I. 317.
