Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

179 A dolog természeténél fogva veszélyesebb volt a helyzet Szapolyaira, mert az ő uralkodása valóban a török protektorátusra támaszkodott; arra törekedett tehát egyelőre, hogy a gyűlés megtartását megakadályozza és a török jóindulatát el ne veszítse. Nagy akadály tornyosult elébe: Perényi is jóban volt a mindenható nagyvezírrel s ezenkívül Perényinek nagy pártja volt az országban s emlegették, mint királyjelöltet. Azonban nincs bizonyítva, hogy Perényi maga tolta volna személyét a két koronás király mellé, aminek feltétlenül nyoma volna az egykorú forrásokban. Az, hogy emlegették nevét, csak megérlelte Perényiben a gondolatot, hogy a nemzet őszintén óhajtja a békét, nyuglamat s nem bizik egyik koronás főben sem. Az sincs bizonyítva, hogy a hangulatot kihasználva, király akart volna lenni, mert akkor pártjának megszervezését nem mulasztotta volna el. El lehet-e azt képzelni, hogy minden előkészítés nélkül olyan szerepet szánt magának, mint aminőt neki tulajdonítanak? Hát nem volna annak nyoma sehol, ha ő lépéseket tett volna ? Azt, hogy a törökkel jó viszonyban volt, — itt speciálisan a nagyvezírről van szó, aki fogságba kerülésekor emberiesen bánt vele — meg kell értenünk, de nem szabad félremagyaráznunk e viszonyt épen akkor, midőn azon keresztül akar az országnak egységet s békességet szerezni. Mit akart ő ? Hogy egyesüljön az ország Szapolyai alatt — ki a töröknek barátja — s akkor az egész ország nyugodtan lehet a török felől! Ezt szeretné az egész országgal megértetni, ezt ajánlja a nagyvezír is. Nem lehet s nem szabad többet belemagyarázni Perényi szereplésébe az egyesítési törekvéseket illetőleg ! Hogy aztán mint ítélték meg e szerepét, az már más kérdés. Mindenki szerette volna — pártkülönbség nélkül — a török veszedelemtől megszabadítani az országot, ez kétségtelen. Azonban ott a kérdés punctum saliense, hogy ugyanazt a célt más-más úton akarták elérni. Egy részük pl. a felvidéki városok Ferdinándot, más részük Szapolyait s — úgy látszik — nemcsak néhányan, de igen sokan, mint Sperfogel is irja, Perényi nevét emlegették, hogy alatta az egész ország egyesüljön. A kérdés gyakorlatilag csak két személyben mutatott kivezető utat ép a török miatt: Szapolyaiban vagy Perényiben. Szapolyai már a szultán kegyeinek, védelmének hivatalosan is birtokában volt, tehát az lett volna a logikus, hogy az ő személye körül tömörüljön pártkülönbség nélkül mindenki. Azonban bizonyos, hogy Szapolyai nem erélyes személyét ép az utolsó 5 év tapasztalatai alapján sokan nem tartották szerencsésnek — legalább a hangadók közül. Így lehet csupán feltételezni, hogy Perényi neve is szóba került. Becknek Ferdinándot a bélavári gyűlés felől informáló levelében nem lehet minden mondatot betű szerint értelmezni, hiszen ő nem közvetlen hallomásból irt; bár az volt a célja,