Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

172 totta elhárítani a veszedelmet, már egyéni érdekei miatt is kétségtelen. Mikor azonban a nemzetmentő akció élére állott, nem kapcsolhatta ki a török kérdést, bár ez ellentmondást jelent eddigi magatartásával szemben. Ő maga gyűlölte a törököt, Ferdinánd, kinek pártján állott, ellensége volt a török­nek s Perényi az ország nyugalmát biztosítandó, mégis a törökre volt kénytelen számítani. Mikor u. i. Ferdinánd-párti létére azt ajánlotta, hogy Szapolyaihoz, a török védencéhez « csatlakozzék az ország, meg volt győződve, mint ki is fej­tette, hogy a török veszedelem meg fog szűnni. Ugy kép­zelte a dolgot, hogy a török protektorátus is megszűnik, mihelyt a nemzet Ferdinándtól elpártol. Súlyt próbált adni a nagyvezír iránti bizalomnak azzal, hogy az neki elfogatá­sakor is jóakarója volt s most is összeköttetésben áll vele. 1 Nyilt titok volt azonban, hogy ez az egyszerűnek látszó megoldás egyelőre nem is olyan egyszerű, mert Ferdinánd úgysem fog máról-holnapra lemondani igényeiről, még ha az egész nemzet elpártolna is tőle, sőt mindent el fog követni a trón megszerzéséért. Hogy miképen akart Fei'dinándtól megszabadulni, a kevés adatból nem látszik világosan; kétségkívül török segítségre számított. Szapolyait valóban alkalmasnak tartotta-e a nemzeti erők kézben tartására, vagy önmagának szánt jelentős szerepet ? — nem döntik el határo­zottan a rendelkezésünkre álló adatok. Annyi bizonyos, hogy Perényit rögtön meggyanúsították. Ha u. i. hitelt adhatunk a Ferdinánd-párti levélírónak, a bélavári gyűlésen felmerült az a gondolat, hogy Szapolyaitól is meg lehetne szabadúlnia az országnak. • * Ez, a Szapolyai személyét is negligálni akaró kombináció a bélavári gyűlést követő hetekben országszerte sok találgatásra adott alkalmat, de a veszprémi gyűlés meg­hiúsítása körül történt dolgok sem kevesebbre. Kétségtelen, hogy mindkét király veszélyeztetve látta pozícióját, azért értettek egyet a veszprémi gyűlés megakadályozásában. 3 Az is bizonyos, hogy Perényitől féltek legjobban mindketten. Egymást le nem győzve uralmuk — legalább látszólag — megvolt, azonban Perényi új vetélytársként tünt fel mind kettő előtt, mert Perényiért, aki megszerezte a török barát­ságát is, a rendek nagyrésze lelkesedett: „...plurima autem pars favet Petro Perényi..." 4 Legalább a jelek arra mutat­tak, hogy Perényinek a bélavári gyűlésen tett előterjesztésén túl fognak csapni a bekövetkezendő események hullámai s azok mindkettőjüket elsodorhatják. 7 1 E. E. I. 497-99. 7 2 Fraknói: M. O. E. I. 317. 7 3 U. ott. I. 323. 7 4 Wagner: Analecta II. 162.

Next

/
Oldalképek
Tartalom