Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929
167 megöletésének. Ezt azonban nem tette; sokkal nemesebb volt, hogysem bosszút állott volna Perényin, akiről még az sincs feljegyezve, hogy hűséget fogadott volna neki. Perényi később Szapolyai bosszújának tulajdonította elíogatását, 5' akinek kétségkívül nagy érdeke is volt, hogy Perényit a nála levő korona miatt is elfogassa. Nagy megalázás volt Perényire az elfogatás, a rábízott korona elvesztése, de nem kisebb hatással lehetett lelkére az, hogy Szapolyai eleven szenet gyűjtött fejére, amikor bántatlanul szabadon bocsátotta. Hogy miért nem pártolt most már Szapolyaihoz, midőn látta, hogy az országot Ferdinánd nem lesz képes egyesíteni épp a török miatt, mindenesetre érdekes kérdés ! Hiszen Szapolyai őt tárt karokkal fogadta volna s be is bizonyította békülési készségét, midőn elbocsátotta. Itt azonban a helyzet adottságán kívül más tényezők is feltétlenül közrejátszottak. Bármennyire kiábrándult is Perényi Ferdinándból, bármennyire tapasztalta, hogy Ferdinánd csak Ígérget, de komolyan nem segít, valószínűleg még mindig remélte Perényi, hogy Ferdinánd bátyja, V. Károly császár s egyáltalában a külföld fel fog kelni a török ellen. Perényinek u. i. vérében volt a török elleni gyűlölet, 6 8 megérthető tehát, ha húzódott még a gondolattól is, hogy ő a törökkel legyen egy párton. Egy másik kulcs Perényi lelkületének, felfogásának megértéséhez e kérdésben a már említett temperamentuma, heves természete. Bármennyire megtörhették, alakítólag mérséklőleg hathattak rá az utóbbi évek keserű tapasztalatai, alaptermészete nem igen változott meg; nagyúri önérzete nem kis korlát lehetett abban, hogy odamenjen Szapolyaihoz s bocsánatát kérje. A szultán hadjárata nagy lecke volt úgy Szapolyaira, mint Ferdinándra; Szapolyai formailag nyert vele Ferdinánd szemében, de tapasztalnia kellett, hogy a szultán sem mindenható, hiszen Ferdinándnak kárt alig okozott. Bécset nem foglalta el, a magyar területből pedig a nyugati részt hamarosan Ferdinánd szállotta meg újra, aki csak azért nem jutott el Budáig, mert Esztergom ostromával volt lekötve serege. Ferdinánd viszont meggyőződött arról, hogy most már mégis csak nehezebb lesz Szapolyait legyőzni; Buda máris elveszett, arra pedig egyelőre alig gondolhat, hogy az egész országot egyesítse. Perényi tehát tartózkodó álláspontra helyezkedett ilyen körülmények között úgy Szapolyaival, mint Ferdinánddal szemben s egyelőre nem csatlakozott egyikhez sem. 5 3 Két teljes év telt el, míg újra érintkezésbe lépett Szapolyaival; de ezt a 5 1 U. ott. 315. <« Hóman—Szeklu: IV. 196. 6 3 Szalay: i. m. 117.
