Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

166 vivamus regnumque pacifice absque tributo vei quacunque alia superioritatis recognitione possideamus".

4

5 Perényi Sárospatakra akart a veszélyeztetett Siklósról átmenni, mert féltette családját és a nála levő koronát; útközben Tolna megyében Kajdacs községben akart éjszakára megszállni kíséretével, de erről tudomást szerezve Szerecsen János, éjjel megrohanta és elfogta családjával, kincseivel s a koronával együtt.'

1

6 A szultán értesülvén a jó fogásról, követelte, hogy vigyék hozzá Perényit a koronával együtt. Így került Perényi a szultán kezébe, aki vitte magával Budára, melyet szeptember első felében foglalt el s adott át Szapolyainak. A szultán megjárta Bécset is, de a rossz időjárás miatt félbehagyta az ostromot s visszatért Budára. Valószínűleg Budán adta át Perényit és Várday Pál esztergomi érseket s a koronát Szapolyainak. Várday akkor került a szultánhoz, mikor az Bécs felé vonult; ő u. i. jobbágyai számára akart kíméletét kérni.

4

7 Állítólag a szultán hagyta meg Szapolyainak, hogy fogadja kegyelmébe Perényit, kinek Szapolyai kissé szemrehányást tett ugyan, de összes várait visszaadva, szabadon bocsátotta. Már akkor megjósolta volna Szapolyai a szultánnak, hogy úgy Perényi, mint Várday ismét el fognak tőle pártolni, mire a szultán azt felelte volna, hogy hadd bélyegezzék meg magukat hálátlansággal, Szapolyain a jámborság és kegyelmesség dicsősége fog meg-maradni.

48 Igen elismerőleg ír Várday arról a bánásmódról, melyben neki és Perényinek a töröknél része volt. Perényire vonatkozólag különben ezt írja: „Negotia autem domini Petri Pereny sic habent: quod cum is apud illustrissimum dominum Ibraym passa contra serenissimum dominum Ioannem regem errorem suum cnmmissum confessus íuisset, viteque ac necis sue potestatem haberet Cesar Turcarum: usi sunt tam ipse cesar, quam Ibraym passa erga eum mira admodum clementia; restitutus namqne est in integrum sine ulla status sui imminutione et ad omnes arces, possessiones ac bona sua paterna, quam etiam postea qualitercunque acquisita."

4

9 A „qualitercunque acquisita" elsősorban sárospatakra vonatkozik. Perényi is hálával gondolt mindig a törökre, hogy vele szemben oly nagylelkű volt s ezt alkalomadtán kifejezte még nyilvánosan is.

50 Kétségtelen, hogy Perényi élete ekkor Szapolyaitól függött, aki ha akarta volna, módját ejthette volna Perényi 4

5 E. E. II. 206. 4

6 Katona: História Critica Regum Hungáriáé 1794, tom I. ord. XX. pp. 469—70. 4

7 Mill. tört. V. 76—77. 1. 4

8 Buday: Polgári Lexikon III. 78. 4

9E. E. I. 498—499. t

0 Fraknói: M. O. E. I. 316.