Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929
161 Nádasdy készítette, tehát hiteles; ebből is látszik Perényi Péter nagy szerepe országos viszonylatban. Az a szabadszájú, hirtelenharagú ifjúember tehát a viágiak között legtöbbet nyom a latban az ellenpárt szemében is! Nem tartozik tárgyunkhoz annak az ügyesen kidolgozott kortes-hadjáratnak tárgyalása, melyet Ferdinánd és pártja indított, mely még Ferdinándnak 1526 decemberében történt királlyá választása után is teljes erővel folyt, csak azt jegyezzük meg, hogy 1527 január 15-én maga Ferdinánd írt Perényinek igen hosszú levelet, melyben büntetlenséget ígérvén neki, táborába hívja. 2 4 Tudjuk, miért hívta: nagy vagyonától, sok várától hathatós segítséget remélt kétségkívül, azonban legjobban izgatta az, hogy meg volt ugyan királlyá választva, de nem volt megkoronázva. A koronát Szapolyai, mint említettük, Perényi gondjaira bízta. Perényi megnyerése tehát Ferdinándra két szempontból is nagyon fontos lett volna. Mit csinált ezalatt Szapolyai ? Követeket küldött királlyá választása után a nyugati uralkodókhoz Franciországba, Angliába, Velencébe, a pápához, a lengyel királyhoz, kik készségesen elismerték magyar királynak, de segítséget nem, csupán diplomatikus bókokat küldtek, mint ezt a francia király leveléből látjuk. 2 5 Ez pedig kevés volt ahhoz, hogy a fegyveres leszámolásra készülő Ferdinánddal felvegye a harcot. Ferdinánd u. i. mindent elkövetett párthívei szaporítására s készült János ellen, habár egyelőre nem volt se' pénze, se' katonája. Ő azonban tisztában volt azzal, hogy fegyvernek kell dönteni közöttük. János azonban eleve kerülte a fegyveres mérkőzést, mert nem akart keresztyén vért ontani; elég naivul azt képzelte, hogy alkudozásokkal, tárgyalásokkal ki lehet az ellentéteket egyenlíteni. Alig vett tudomást arról az aknamunkáról, amely ellene folyt; a koronázás puszta tényével elintézettnek tartotta királyságát, nem is sejtve azt, hogy tőle mást vártak hívei, amikor megválasztották. Arra eszmélt tehát fel, hogy 1527 nyarán Ferdinánd betört az országba, neki ellenben nem lévén serege, kénytelen volt Budáról Ferdinánd elől visszavonulni s vesztett csaták után Erdélybe, majd az év (1527) végén Lengyelországba húzódni. Kétségtelen, hogy békepolitikája tette Szapolyait hontalanná. Ha első pillanattól résen lett volna s beváltotta volna híveinek hozzá fűzött reménységét, nem bomlott volna fel pártja. Láttuk, hogy Ferdinánd levelet irt Perényinek 1527 jan. 15-én, melyre Perényi hihetőleg olyan választ adott, hogy áttér Ferdinánd pártjára. Ez látszik Ferdinándnak ápr. U. ott. 441—444 1. 2 5 Szalay L: Magyarország története. II. kiadás, IV. kötet, 47—48.1. 11
