Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

15 tartotta az egyházi beszédet és Szabó Zoltán theol. h.-tanár az ágendát. A szokásos gyakorlat szerint a gimn. ifjúsága junius 1-én Széphalomra vonult s ott ünnepély keretében áldozott a nagy Kazinczy Ferenc emlékének. Ez évben újra munkába vettük hazatért professzortársaink emlékének felújítását s junius hó 9.-én tartottunk ilyen ünnepet néhai Kérészy István emlékére, amelyen gondos előadásban, az iskolatörténet széles keretében, Elekes Imre gimn. igazgató mutatta be Kérészy István munkás alakját. Ebben a vonatkozásban emlékezünk meg a tanárok szabad evangéliumi munkájáról. A lelkésznevelés már nem folyhat pusztán az előadó termekben előadó asztalok mellől, mindinkább megérlelődik lelkünkben az a meggyőződés, hogy az Igével el kell mennünk ifjúságunkhoz, az ő dolgozószobáikba, hogy ott barátságos eszmecserék keretében beszéljük meg Istennek fenséges dolgait. A theol. tanárok ezért bibliakörökben csoportosították az ifjúságot. Az ezekben folyó barátságos beszélgetések nemcsak arra alkalmasok, hogy Isten Lelkének elevenebb működése nyomán mélyebb bepillantást nyerjünk az Ő titkaiba, hanem arra is, hogy tanár és tanítvány között baráti szálak szövődjenek. De magunkat is részesíteni akartuk az Ige áldásaiban. Magunknak, tanároknak lelkében is élt a szükségérzet az Ige után. Ezért ez évben is hetenként egyszer egybegyűltünk az Ige körül s annak hatása alatt fényesebbé lettek eszményeink, emelkedettebb a lelkünk, acélosabb az akarásunk, tisztább az örömünk. Azzal a reménységgel végezzük ezt a munkát, hogy nemcsak magunkat készítjük elő mindig jobban az Isten iránti szolgálatra, hogy nemcsak tanítványainknak szolgáltatunk ezzel jó példát, hanem, hogy tanári közösségünknek új magvait hintjük el. Hisszük, hogy Istennek tetsző munkát végzünk vele. A jövőt akarjuk szolgálni, amikor az Ige uralma alá akarjuk rendelni ifjúságunkat és önmagunkat. A jövőt azonban csakis a mult alapján építhetjük. Makkai Sándor egy értékes írásában azt mondja, hogy egy nemzet missziói öntudata a múltból táplálkozik. A múltra kell felépíteni a jövőt, de semmiféleképpen sem hanyagolhatjuk el főiskolánk múltját. Ha méltó módon akarjuk szolgálni iskolánkat, mindig mélyebben kell alászállanunk nagy multunk kincses bányáiba, hogy onnan előhozzuk rejtett értékeinket. Különös módon ösztönöz erre annak rohamosan közeledő 400 éves fordulója. Több alkalommal tanácskoztunk ez évben is nagy jubileumi ünnepélyünk előkészítéséről, amelyeken _ egyre inkább elvarázsolt a titokzatos és nagyszerű mult. Érezzük, hogy annál méltóbb lesz ünneplésünk, minél többet tudunk feltárni abból. Örömmel jelenthetem, hogy tanárkarunk körében készségek nőttek a mult értékeinek felkutatására. Ebben a vonatko-