Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

148 lom be, miszerint bensőkép nagyobb hivatást s vonzalmat érezvén a tanári, mint a lelkészi pályához,... magamat e tekintetben is a F. E. K. kegyes gondoskodásába alázatos és bizalmas tisztelettel ajánlani bátorkodom, azon őszinte nyilatkozattal azonban, mikép nálamnál érdemesebbek előtt a pálmát elragadni soha nem kivánom." „Előttem a tanári dicskoszorú nem cél, csak eszköz; a főcél: szolgálni kedves hazámnak s általa az emberiségnek, szolgálni a ref. protestáns egyháznak."

1 E levelében külföldi útjának főbb pontjait és célját is megjelöli. 1861. őszén „néhány holnap alatt a helvét egyetemeket megvizsgálván," Párizsba ment." 5 holnapig a francia nyelven kivül, — mely nevelői hivatásomnál fogva is érdekel, — több tudományoknak feküdvén, innen most tapasztalataim öregbítése végett Angliába szándékozom átevezni." Onnan Hollandián s német tartományokon keresztül május közepére Berlinbe siet s egy semesteren át ott marad. Augusztus végével „kedves hazámba visszatérendő vagyok." A levél szerény, őszinte hangja, határozott célkitűzése hű tükre Kérészy István egyéniségének és tanári hivatásérzetének. Pataki tanárnak lenni: nagy és kívánatos dolog volt. A „pálma" és „dicskoszoru" szók nem üres frázisok voltak. Az a nagy jelentőség, melyet a ref., de mondhatjuk, protestáns magyar iskolázás terén jelentett Sárospatak, különösen súlyos erkölcsi és szellemi megkülönböztetés volt. Az „alma mater" a kisebb iskolák egész sorának „anyaoskolája" volt, innen kapta tanárait, tanrendszerét, nevelési és oktatási elveit. Az a lehetőség, hogy itt az érdem fokozatos elismerésben és méltánylásban részesülvén, az akadémiai fokozatok is nyitva állanak minden igaz és jogos törekvés előtt, rendkívül kívánatossá tette. Anyagilag is sokat jelentett. Mikor a gimnáziumok tanárai, vagy az új miskolci nőnövelde nagyhírű igazgatója: Dóczy Gedeon még csak 500 frtot kaptak egy évi fizetés gyanánt, a pataki gimnázium 800 frtot adott gimn. tanárainak, — csak 200 írttal kevesebbet, mint az akadémiai professzoroknak. Még késebbé vált a különbség a 60-as évek elején, midőn 900 frtra emelte az elöljáróság. Ezekhez kell számitanunk azt is, hogy itt úgyszólván külön költség nélkül kitaníttathatta gyermekeit, hiszen a theol. és jogi képesítés csaknem minden pályát megnyitott előttük. Nagy súllyal esett az elbírásnál az is, hogy ebben az időben korszerű intézményekkel bővült a főiskola. Tápintézet létesítése, internátusok felállítása, köztük a Beleznay-fiúnövelde elgondolása, melyet épen az egyházkerület hallhatatlan érdemű főgondnoka, B. Vay Miklós tett magáévá s ennek csaknem ugyanazokat a szempontokat emelte ki, amelyek a 1 Főisk. Levéltár C/LXXXIII/40.738/126. sz. Páris, 1862, tavaszelő 19.