Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1927

30 magyar televény. Ebben és itt akarjuk elvetni azokat a magvakat és ezért örvendek annak, hogy amikor mozgalom indult meg a sárospataki főiskola egy részének Miskolcra való áthelyezésére, ennek ellene álltak. Mert ezen a földön alapított Perényi intézményt, mert ezen a földön támogatta az egri hős fia: Dobó, az iskola fejlődését, ezen a földön élt Lorántffy Zsuzsánna és férje, a nagy erdélyi fejedelem. Ha ezeket a gyökereket, a hagyomány gyökereit el akarják vágni, elvágják azokat a gyökereket, melyekből ez a fa nő, melyek azt táplálják. Egy modern konzervatív kultúrpolitika mindig tovább szövi a multak szálait és ezen az alapon halad a jövő felé. Keressük a kapcsolatot és általában az én kultúrpolitikám keresi a kapcsolatot a külfölddel, de nem azért, hogy külföldieskedjem, hisz a nagy Széchenyi István is, mikor elhatározta, hogy reformer lesz, külföldön járt, mert a hazáját igazán az tudja szeretni, aki összehasonlítani tud. Ez megkímél bennünket attól, hogy sok tekintetben kishitűek legyünk. Mikor külföldön járok, nagy örömmel látom, hogy számos dolgot jobban megcsinálunk mi, mint külföldön. Mi elmegyünk külföldre, hogy minden nemzettől tanuljunk és azt, ami a legjobb, megvalósítsuk a magyar nemzeti szükségleteinkhez képest. Ez itt nem újszerű politika, amit csinálunk. Rákóczi György és felesége ide hívta az idegen pedagógust: Komeniust; nem félt az idegen szellemtől, mert tudta, hogy a magyar milljő áthatja azt. És küldtek külföldi egyetemre ifjakat, akik ott tovább tanulván, visszajöttek ide megint magyar légkörbe és magyar szellemben hirdették tudásuk kincseit. Épen Sárospatakon, ahol Komenius tanított és oly magyar ifjak tanítottak, akik Hollandiát, Skóciát, Németországot megjárták, mindaddig, amig a bécsi hatalom meg nem akadályozta, nem lehet azt mondani, hogy a külföldi fejlődés a magyar nemzeti gondolat ártalmára lenne. Ez az az út, amelyen át megerősödött ez az intézmény és amelyen át nemcsak az elsorvadástól lehet megmenteni, hanem a változó viszonyokhoz képest átalakítani, sőt továbbfejleszteni és építeni. Csak egynek nem szabad változni: a vallásos magyar nemzeti szellemnek! (Nagy taps.) Ez az, amiben intranzingesek vagyunk, mert meg vagyunk győződve, hogy csak vallásos, erősen hivő magyar emberek tudnak a trianoni szerencsétlenség óriási nyomásának ellenállni. Hogy ez a motorikus erő szakszerűen érvényesüljön, ehhez szükségünk van a modern fejlődésre és legmagyarabb vívmányokra. E kettő összeforrasztásában és összefűzésében látom én a jövőt. Amint a hazai katholikusok a román világban, — de nem Romániában, hanem román nemzetekkel: Olasz—Franciaországgal keresnek összeköttetést, úgy a hazai