Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1927

6 összeszedje minden képességét, kifejtse minden erejét, hogy az elnémult harangok szavát is hangoztassa s a nemzeti lélek mentsvárainak menekültjeit megelégítse. Tüzes nyelvek beszéde kell, hogy itt hangozzék, hogy Trianon határain túl lakó véreink az irtózatos testi-lelki megpróbáltatások idején úgy érezhessék e főiskola szellemének rádiózását, mint megmentő és megtartó erőt és reménységeiknek soha el nem múló igéjét. Minden idegükkel, egész érzésvilágukkal belekapcsolódva és összenőve főiskolánkkal, mint balzsam hasson a lelkekre, amelyek várják a feltámadást, a régi magyar élet a magyar határ csonkitatlan feltámadását, amelynek fekete gyászos péntekje immáron oly rettenetesen régen volt. A főiskola egész lelki habitusa, minden erkölcsi és szellemi tőkéje, felséges hagyományai és időktől érintetlen missziós gondolatvilága ölelő karokkal várja ez idő teljességének elközeledtét. A nagy fizikai és lelki megroppanásban, az erkölcsi felfogás eresztékeinek meglazulásában, amikor a törpék és kishitűek elszakadnak az Idvezitő világának menynyei tisztaságú világától, — úgy emelkedik ki e főiskola, s annak táborkara: kormányzói, tanítói és tanulói, mint a nagytemplom Jeruzsálem ormain. De e megállapítás nem a tétlenség és megállás programja, — ellenkezőleg, újabb erőkifejtés parancsa. Ismerjük az elindulás célját, helyét; ismerjük korunk feladatait, nekünk minden erővel szolgálni kell a valósulást. Ne méltóztassanak arra gondolni, hogy én itt most programmot akarok adni. Nem is lehetne. A belső kiépítés munkája oly sokoldalú és oly finom, szinte érzékeink fölött álló tényezők szakadatlan tevékenysége, hogy az a világ szemétől meg sem látva, csupán hatásaiban válhatik a nyilvánosság számára érezhetővé. Ma már túl vagyunk azon, hogy az intellektuális fejlesztés legyen a cél s a tudás egyoldalú növelésére irányuljon minden törekvés, a többi: nemesebb és finomabb munka a tanári tevékenységnek legértékesebb nevelői feladata. A lélekformálásnak művészete a tanári munkálkodásnak legkevésbbé méltányolt, sokszor meg sem értett oldala, amelyről jóformán tudomása sincs a társadalomnak, amely csupán a tények sorozatának felvonulásában tud látni és hallani, ennélfogva értékelni is. Az imponderábiliák mérlegeléséhez nyugodt idő és csodásan finom műszerek kellenének, — ebben látom okát, hogy a tanári munka a széles körökben ma sem megértve, sem méltányolva nincs. Ebből azonban csak egyetlen következtetés lehet: végezni a lélekformálás, a jellemnevelés, a lélek belső érzésvilágának, az egyedüli műveltség terjesztésének minden munkáját minden lelkesedéssel. A lármás világ pillanatnyi sikerei, a szennyes indokok, az értelmi gőg, az aljasnak .felülkerekedése és annyi sok szomorú jelenség: kell, hogy