Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1926

8 sével egész éven Németországban tanulmányon volt. Erősen reméljük, hogy e kiszakított év nemcsak őt teszi gyümölcstermőbbé, hanem főiskolánk is megérzi annak jótékony hatását. Eddig is értékes munkát végzett, ezutáni munkássága legyen még értékesebb. Helyettesítését belkörüleg vállalták a főgimnázium tanárai közül: Dr. Gulyás József, Dávid Zoltán, Zelles Lajos, Halász Dénes és Elekes Imre. Ez utóbbi vitte a főterhet, amennyiben vezette az I. Rákóczi Györgyegyesületet s előkészítette a IV. oszt. növendékeket a confirmatióra. Alkalmatlan és kínos betegség miatt egy hónapot én is távol töltöttem a főiskolától. Amiről már az elmúlt évi jelentés is borongó és sejtelmes szavakkal emlékezett meg, a múlt év januárjától nélkülözött Dr. Batta István főgimn. tanár sokirányú és nagyértékű munkája tényleg végleg megakadt, 1926 júl. 30-án hosszas szenvedés után, férfikora delén, jobb létre szenderült. „Dr. Batta István csak hatodik esztendeje munkálkodott főiskolánkban, de az ő fényes tehetségeinek az aránylag rövid idő elég volt arra, hogy múlhatatlan ragyogással vésse be nevét főiskolánk történetébe. Bár szárnyai már kibontakoztak, de a pálya, melyre képességei állították, ezután ívelt volna meszsze ragyogású távlatokba. Dr. Batta István egyike volt azon kivételes egyéniségeknek, akik szinte fáradtság nélkül, az első találkozás alkalmával meg tudják nyerni a rokonszenvet s kielégíteni az értelem hideg latolgatásait. Az első pillanatok kndvező benyomásait a vele való közelebbi ismeretség csak fokozta, hogy lelki alakja végre is úgy magasodjék a szemlélő elé, mint a derűs szeretetreméltóságnak, a fölényességet nem kereső, de mégis fölénybe kerülő képe. Ez a közvetlenséggel párosúlt kedvesség, ez az emelvényről leszállani tudó kedély avatta őt páratlan nevelővé, a gyermeki lélek bölcs vezetőjévé, az ifjúság apai szívű barátjává, s mint ilyen a siker minden titkát ismerve állította azt kimagasló pedagógiai tudása szolgálatába. Az előadó és átadó képességnek ritka mértékében gyakran volt alkalma gyönyörködni tárgyaló asztaloknál, szónoki emelvényen tanítványain kivül tanártársainak, elöljáróinak, a város közönségének, melynek oly könnyen tudott egyik legnépszerűbb emberévé válni. A dolgok mélyére ható elmeél és kezdeményező erő egyesült nála a forma művészetével; előadásaiban, hozzászólásaiban a pillanat ihlete mindjárt meglelte a legtalálóbb megnyilatkozást. Értelme sugarait szivével forrasztotta át, azért volt mindenütt az ellentétek elsimítója s élete minden elhivatásában markáns kiélezett typus. Mint férj és családapa, ember és emberbarát, nevelő és tudós, szónok és író, elméleti és gyakorlati férfi, a magán és közéletben egyaránt magas ideálokat közelitett meg. A főiskola története legáldottabb munkás-