Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1926

5 hogy nem sokára teljes fényében s világító erejében fogjuk látni az isteni gondviselés mindent tisztán megvilágító erejét és hatalmát. Tisztán és világosan fogjuk látni, hogy isteni gondviselés van s az nem engedheti, hogy az emberi becstelenség állandóan orgiát üljön, hogy a népek közti viszonylatbán a hazugság, szemtelenség, a rágalmazás jutalmat érdemeljen s biztos alapot képezzen a boldogulásra, az ártatlan pedig örök fogságra legyen kárhoztatva. Ez iskolai évben is, a legizgatóbb kérdés a tanítóképző visszavételének kérdése és a gimnáziumi internátus ügye. Nagyon érezzük ezek sorsdöntő jelentőségét. Ma is, mint máskor, nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy e téren rettenetes felelősséget visel a jelen s minden mulasztás helyrehozhatatlan következményekkel jár. De ezeknél talán most már megvan a legjobb reménységre az alap s a körültekintő munka és irányítás megvalósítja mindannyiunk álmát: a lelkészi és tanítói együttnevelést, s a gimn. tanulók könnyebb, biztosabb és megfelelőbb nevelését. Főiskolánk mindkét intézeti ága elég zavartalanul végezte munkáját. A theol. akadémia I. évfolyamának létszáma ismét emelkedett, mint 2 évvel ezelőtt. Hogy örvendetes dolog-e ez vagy elszomorító, azt majd eldönti az idő. Ezúttal szükség van hittanhallgatókra, mert a káplánhiányt pótolni kell, s az is tény, hogy most már a jobbak is ráadják fejüket a hittani pályára, ami kétségkívül örvendetes jelenség. De, hogy mennyi része lehet az e pályára özönlésben annak, hogy magyar ifjaink nem tudnak más pályákon elhelyezkedni s már ma is temérdek a diplomás proletár, azt számszerűen nem tudom megmondani, de látnunk kell ezt a jelenséget mindenütt. A theol. akadémián 6 rendes tanár, 1 helyettes s 1 kisegítő tanár volt. Sajnos, hogy nem működött mind. Mert Nagy Bélát egész évre távoltartotta a tanítástól betegsége. Őt tanártársai belkörüleg helyettesítették. Mátyás Ernőt is nélkülözte a theol. oktatás októbertől a félévvégéig. Marton János egy havi szabadságot kapott április 24-től görögországi görög tanulmányútra. Az ő távolléte azonban a tanítást nem érintette. A helyettes tanár a gyakorlati theológia tanszéken Szabó Zoltán volt. Ez a tanszék a lelkészképzés szempontjából kétségkívül legfontosabb. De fiatal kartársunk úgy munkálkodott azon, hogy elismerés és dicséret mellett egy szebb jövő reménysége csillan fel lelkészképzésünk terén. Mert a lelkészi pálya nem lehet pusztán kenyérpálya. S ha valaki meggyőződés és élő hit nélkül áll a gyülekezet előtt, nem lehet annak lélekbe vágó munkája. Magam részéről végtelen fontosnak tartom azt a kezdeményezést, hogy a hittanhallgatók a hétnek legalább egyes napjain részt vegyenek a reggeli áhítaton a gyülekezettel