Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1925

71 Rudolf, Kovács Zoltán, Harsányi László és Egressy Lajos őrsvezetők mindazon dolgoztak, hogy az 1925—26. évi munka „jó munka" legyen. Istené az érdem, hogy volt gyümölcse munkásságuknak. A szeptember végén megkezdett munka október 6-án érkezett első állomásához, amikor fogadalomtétel és fogadalomújítás volt, míg november 28-án tea estéllyel egybekötött táborozó ünnepélyt tartottunk két cserkész-színdarabbal. Ennek az ünnepélynek jövedelméből és a sportalap számunkra kiutalt 10 százalékából, de legfőképen a csapat tagjainak áldozatkészségéből butoroztuk be immár véglegesen otthonunkat. Itt is az a szempont vezetett bennünket, hogy otthonunk magyaros legyen, de ne hiányozzon abból a pataki eredetiség sem. Három hónap megfeszített munkája után március 21-én készen állott az otthon az itt megtartott kerületi cserkésztiszti gyűlés fogadására. Harmincöt cserkésztiszt gyülekezett össze meghívásunkra Csonkafelsőmagyarország városaiból, akik valamennyien a főiskola vendégei voltak. Ugyancsak márciusban Perjéssy László segédtisztünk Nagyrozvágyon tartott könyvkötőtanfolyamot az ottani leventék számára. Nem volna teljes a jelentés, ha meg nem említeném azt a munkát, amelyet „kívülről" nem látnak, de ami minden ünnepélynél fontosabb, az örsök munkáját. Ezek hetenkint tartották összejöveteleiket és a hetenkinti vezetői megbeszélésekkel, a sűrű rajgyűlésekkel, meg a mindennapos kis-jamborec"-val (6—fél 7 ig tornagyakorlatok) tulajdonképeni magvát képezték az évi munkának. Húsvét óta készül a csapat a Nemzeti Nagytáborba, melyet a hetenkénti készülésen kívül egy ötnapos próbatábor a Bodrog mellett fog megelőzni. Isten vezérelje munkánkat a következő év felé.