Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

84 galmas belső életéről (tanrendszer, ifjúsági élet és reformmozgalmak) számos hiteles adat földolgozásával olyan hű képet fest, hogy az főiskolánk történetének részletes megírásánál valóban értékes forrásul szolgálhat. Van még egy emlékbeszéde Sz. G -nak, melyet Tóth Miklós korán elhunyt sárospataki tanár felett tartott. (Sp. füzetek 1866.) Nehéz feladatot vállalt ekkor magára Sz. G., mert Tóth Miklós 2 évre terjedt tanári működése, mely alatt irodalmilag sem működött, igen rövid arra. hogy életírónak elég anyagot szolgáltasson. De nem vonul vissza, mert bármily szerény munkakört is úgy tekint a közügy érdekében, mint művelődésünk egyik fejlesztő mozzanatát. Történeti tárgyú dolgozatai közül legelső „Rövid pillantás a történetírás különböző fajaira művészeti szempontbór című (Sp. Fűz. 1863), melyben a történetírás fajait művészi szempontból tárgyalja s megállapítja, hogy a jelenkor az emlékiratnak és pragmatikus történetírásnak hódol leginkább. Mikor Doby Antal 1896-ban az Adalékok Zemplénvm. történetéhez c. folyóiratban kiadja Perényiről szóló „Egy hatalmas olygarcha a XVI. században" c. cikkét, Sz. G. a történeti igazság érdekében legott helyreigazítja (ugyanott, 1896: 12. 1.) két tévedését, melyek közül egyik az, hogy Perényi halála éve nem bizonyos, a másik meg az, hogy hamvai Terebesen nyugodtak mindaddig, mig onnan ki nem hányattak. Szinyei G. Istvánffy művének hiteles adatára hivatkozva, kimutatja (ez adatot Doby nem ismeri), hogy Perényi Péter fogságából 5'/

2 évig tartó fogság után kiszabadult 1548-ban s nemsokára, még mielőtt szabadsagát élvezhette volna, hosszas betegeskedése után még ugyanazon évben meghalt Bécsben. — Teljesen megbízható, hiteles adatokra való hivatkozással (Szikszai Fabricius emlékbeszéde Perényi Gábor felett, P. G. sírirata, Szirmay, Rotarides munkái) igazítja helyre a felületesen dolgozó Doby másik tévedését is, bebizonyítván, hogy Perényi P. a sárospataki — most r. kath. templomban — van eltemetve, melynek építését ő maga kezdte meg, de amelyet fia: Gábor építtetett fel teljesen, éles kritikával kísérvén azt a Benkovics püspök által kitalált barát-mesét, mely szerint a pálosok terebesi templomában lett volna eltemetve, de a kath. vallás nagy ellenségének nem volt ott nyugalma, mert minden évben, temetése évfordulónapján, akár borús, akár tiszta időben mennykő ütött siremlékébe a szive irányában mindaddig, mig hamvait a sírboltból ki nem szórták. De az elkárhozottnak még ekkor sem volt nyugodalma, mert a hamvaival összekeveredett földet is sújtotta az Isten haragja, sőt egy Viskóczy Mátyás nevű terebesi embernek a házába is beleütött néhányszor az istennyila, mivel olyan sárt használt az építéshez, mely a hittagadó Perényi poraival volt vegyítve. Ez égbekiáltó hazugság emlékét egy felirat terjesztette el, mely sokáig ott volt a terebesi templom falában. — Sz. G. eme cikkének azt