Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

81 a hűség és igazság erejével hatna ránk s torzképet csinál Bessenyei adataiból. Szinyei válasza, melyet ezt követőleg Széchy Nyilt levelére írt (Sp. L. 1894:383—4. 1.), valóságos tanulmány, melyben mig egyfelől Bessenyeinek Holmijából s a pataki tanárokhoz 1803-ban írott leveléből vett idézetekkel támogatja álláspontja, kritikája jogosult és helyes voltát, addig másfelől a Bessenyei korabeli sárospataki tanrendszerről ad hű és találó fejtegetést. Valóban közöttünk senki sem mélyedt el annyira, annyi odaadással és hozzáértéssel a főiskola történetének s Bessenyei korának beható tanulmányozásába, mint azt Sz. G. tette. Ugyancsak Bessenyei életének és működésének alapos ismerete s a történeti igazság szeretete késztette Sz. G-t arra, hogy tollával védelmébe vegye Bessenyeit akkor is, mikor egyik pataki tanártársa (E. J.) 1914-ben a Századokban közölt „A sárospataki főiskola egy évszázaddal ezelőtt" c. cikkében minden komoly ok és alap nélkül kétségbevonta Bessenyeinek a korabeli sárospataki tanulóifjúság erkölcsi tisztaságáról szóló s a „ Holmi "-ban olvasható tanúságtételét s Bessenyei emlékét kegyeletlenül megbolygatva, azt állítja, hogy B. eszményíti a sárospataki iskolai állapotot, hízeleg az iskolának, midőn a korabeli tanulóifjúság erkölcsi tisztaságáról tanúságot tesz. Sz. G. szerint (az említett pataki tanár cikkére adott válaszában írja ezt) az akkori tanrendszer és fegyelmi rendszabályok teljesen igazolják Bessenyei tanúságtételét. A Századok cikkírója azt mondja védekezésében, hogy B. korát még csak ezután fogja tanulmányozni s ime mégis hirdeti, hogy „nagy valószínűsége van annak a gondolatnak, hogy B. annak az iskolának az ifjúságát, melynek kebelében gyermekkorának egyik igen boldog korszakát töltötte, egy kissé ideális színben látta." Megállapítja Sz. G., hogy cikkíró Bessenyeinek Holmi c. művét — melyben a sárospataki iskolára vonatkozó följegyzések olvashatók, soha nem látta s nem olvasta s merészen mégis meggyanúsítja. (Ez valóban így is volt, mert cikkíró B. Holmi c. művét csak 1915. május 12-én vitte ki olvasni a könyvtárból, amikor Sz. G.-nak Bessenyeit védelmező cikkei már március 14-én és május 2-án megjelentek a Sp. Ref. Lapok-ban.) Sz. G. szerint cikkíró a sárospataki iskoláról nem hű képet, hanem torzképet rajzolt, avatatlanul beleártotta magát a művelődés történetébe s közleményének alig tulajdonít tudományos értéket. Bírálati megjegyzéseinek elmondását a történeti igazság követelte. Sz. G.-t e cikkei alkalmából több jeles író üdvözölte, gratulálván „a pompás cáfolathoz, amellyel a pataki főiskolát érdeklő meggondolatlan kiszólásokat és támadásokat finom szellemmel, de tudós alapossággal visszaverte", „mintegy villamos reflectorral világítva rá az éretlen ítéletekre." Sokan élvezettel és lelki örömmel olvasták eme szépen és erélyes hangon írott cikkeit. Bodnár István szekszárdi költő „Az öreg hű szo'ga" c. költeményével üdvözölte Sz. G.-t. 7