Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

97 kincs, mely Sárospatakon csaknem 4 évszázad alatt felgyülemlett, továbbra is ott fog kamatozni a magyar nemzeti műveltség javára. Lelkesedéssel vett részt Sz. Q. az 1916 iki mozgalomban is, mely az áthelyezés ellen megindult a SOL. alakuló gyűlésén, mely Sz. G.-t elnöké választotta; ugyancsak elnöke iett a liga sárospataki fiókjának is. Szorosan a spataki főiskola történetére vonatkozó dolgozataihoz tartozik Sz. G.-nak az az irodalmi vitája, melyet Zoványi Jenővel vívott meg irodalmi téren. Zoványi ugyanis Sárospatak reformációja c. cikkében (Századok, 1909) majd: Kisebb dolgozatok a magyar protestantizmus köréből c. kötetében megdönteni igyekezett mindazt, amit a történeti kutatás a sárospataki ref. egyházközség és spataki főiskola alapítási körülményeiről eddig földerített és történeti igazságú! hirdetett. Azt iparkodik ugyanis mindenáron kimutatni, hogy a spataki főiskolát nem Perényi Péter, hanem a fia, Gábor alapította. Sz. G. a történeti igazság érdekében is kötelességének tartja védelmébe venni Perényi Pétert s megmutatni, hogy Spatakon mégsem hirdettek eddigelé oly téves tudományt az iskola alapítási körülményeiről, mint Zoványi néhány oly adat s következtetés után gondolja, amelyekhez még sok szó fér. Sz. G. Zoványi álláspontjával szemben a maga komolyan mérlegelt érveit „Bírálati megjegyzések Zoványi Jenőnek Spatak reformációja c. közleményére" c. s a Sp. Ref. Lapok 1910-iki évfolyamában és különnyomatban is kiadta. Hiteles forrásokból merített, ügyesen csoportosított, teljesen megbízható történeti adataival és életképes érveivel az olvasóra a meggyőzés hatalmas erejével hat, aki szívesen ismeri el, hogy Sz. G. ez értékes dolgozatában valóban a történeti igazság védelmezője és Spatakon az iskola alapítási körülményeiről nem tévés, hanem valódi, igaz tudományt hirdetnek. Csak egy érvet lássunk. Zoványi arra hivatkozik, hogy P. P. mint afféle jó kaítholikus 1531-ben Lorettóbarc járt búcsúra és még 1540-ben is az urvacsoráról szóló tanra nézve is a kath. felfogásban osztozott. Sz. G. kimutatja, hogy mindkét állítás gondatlan és felületes nyomozáson alapúló tévedés. A lorettói adatnak utánajárt s meggyőződött, hogy annak az 1532-iki csonka, olasz nyelvű levélnek, mely az Egyhtört. emlékek a hitújítás korából c. r. kath, vállalat lí. kben jelent meg, csak a szerkesztőség által célzatosan kivonatolt tartalomjegyzékében van szó a búcsújárásról, de magában a levélben egy szóval sincs említve a búcsújárás. Ott csak annyi van, hogy P. P. 1531-ben szép kísérettel Lorettóban járt és a dogé által ünnepélyesen fogadtatott s a híres „La Santa Maria" előtti vallásos hódolatról szó sincs. Az sem áll, írja Sz. G., hogy P. P. 1540-ben az úrvacsorai tanra nézve a kath. felfogásban osztozott volna, mert csak annyi bizonyos, hogy a szigorúan lutheránus Perényi Péter és a már ekkor helvét irányú Dévai Biró Mátyás közt kiegyenlíthetetlen ellentét támadt az úrvacsorai ke7