Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

92 Az 1892-iki Comenius-ünnepéllyel kapcsolatos Comeniustanúlmányait tovább folytatta Sz. G. s egy újabb, szintén mélyen szántó cikksorozatot írt Comenius Sárospatakon címmel (Sp. L. 1894), mely, mint jelzi, kiegészíti és befejezi ama tanúlmányát, mely a iSp. L. 1892-iki évfolyamában jelent meg. E cikksorozatban tárgyalja a Comenius felállította osztályokat, azok tanítóit, a Bisterfelddel és Medgyesivel, a presbiterianusokkal való viszonyát; a spataki collegiumi ifjúság számára írt tankönyvek, a Comenius által mondott a kalmi beszédek oktatás- és nevelésügyi eszméit és elveit, nemcsak általánosságban, hanem az eredeti szövegek beható tanulmányozása alapján részletesen, pontosan, megbízhatóan ismertetve azokat. A nagyértékű dolgozat azonban csak a kéziratos 5-ik ívig jelent meg, az 5, 6, 7 ív, nem tudni mi okból, kéziratban maradt. (Most is megvan). Comenius paedagogiai elvei a magyar irodalomban, tudtommal, sehol sem olvashatók olyan tömören, megbízhatóan összefoglalva, mint Sz. G. e nagybecsű tanúlmányában. Nagy kár, hogy e Comenius-tanúlmányok (s a kéziratban maradt folytatás) nem jelentek meg külön nyomatban. Így még szélesebb körben elterjedtek volna Comenius-tanúlmányaival kapcsolatosan itt kell megemlítenem azt az éles ítélőképességgel megírt szigorú, de tárgyilagos bírálatot, melyet Dr. Iványi Ede áll. főg. tanárnak „Comenius Á. J. élete, paedagogiai s egyéb irodalmi munkássága" c., 1906-ban a Néptanítók Könyvtára c. vállalatban megjelent könyvéről kiadott. Ebben Sz. G. megállapítja, hogy szerző Comenius műveit sem eredetiben, sem fordításban nem olvasta s a rá vonatkozó, eddig fölkutatott összes adatokat sem ismeri. Az irodalmi tisztesség nevében tiltakozik szerzőnek ama lelkiismeretlen gazdálkodása ellen, melyet az adatok idézésénél szemfényvesztő mesterkedéssel űz, mikor a mások fáradsággal fölkutatott adatait szabad zsákmányúl tekinti s úgy árúlja, mint a magáéit. Megállapítja Sz. G. azt is, hogy a Comenius spataki működéséről szóló szakasz a munkának oly silány része, hogy miatta nekünk, magyaroknak, szégyenkeznünk kell. Pl. Comenius Fortius redivivusát, mely Comeniusnak önálló műve, nem ismeri, sem pedig a Fortius De ratione studii c. művének Patakon, 1652-ben megjelent Comenius-féle kiadását s a Redivivust, tévesen, a De ratione studii új kiadásának tartja, mint a németek is. A bírálat megírásánál, mely komoly tanúlmány, az a cél vezette Sz. G.-t, hogy a spataki főiskola érdekeit védelmezze. Iványi műve, szerinte, nem nyereségére, de szégyenére szolgál a magyar irodalomnak. A sárospataki főiskola összefoglaló történetét több alakban megírta Sz. G. Így pl. a millenniumi Értesítő számára (1894—5) „A sp. ev. ref. főiskola rövid története" címmel (12 lapnyi terj.). (Ugyanebben az Értesítőben megjelent a már tárgyalt Vázlatok és képek c. értekezése is, mely mint láttuk, először 1885 ben jelent