Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

15 i összege, a pályázni tartozókigyekezete nem mutat még normális állapotokra. A hála mélységes érzésével emlékezünk meg azokról a kegyes jóltevőkről, akiknek alapítványai és adományai tették lehetővé ez évben is legkitűnőbb és legszegényebb diákjaink évi ellá tásának biztosítását, vagy jelentékeny megkönnyítését és az ő szorgalmuk, kifogástalan magaviseletük megjutalmazását, Maradjon örök áldásban közöttünk az ég csillagjaiként tündöklők sorával együtt a P. Horváth Máriák, Mudrány Andrások és Pogány Istvánné Corda Erzsébetek neve. (A megjutalmazotak névsora lentebb). Jelentésem végén egy kegyeletes kötelesség teljesítésére még a feladatom. Ez év folyamán országos törvény május utolsó vasárnapját Hősök emlékünnepe néven nemzeti ünneppé avatta, a világháború hősi halottairól a megemlékezést elrendelte. Mi — diákságunk szünideje miatt nem tehettünk eleget e törvény parancsának. Hősi hallottaink emléktáblája elé nem állottunk oda. De megteszük azt lélekben, a törvény parancsa nélkül, ez ünnepélyes pillanatban Hódolunk szellemeteknek szétszórtan, idegenben porladó kedves diákjainak, akik meghaltak a magyar földért, érettünk, mindnyájunkért, Szivünkön átszáll a nagy áldozat ereje, amelyet hoztatok: a halál fensége. Mondják, nem teljes ismert és ismeretlen nevetek áldozattétele. Ti mindnyájan együtt vagytok az örök dicsőségben. „És én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonszok", mondja az Ur. Megdicsőült lelketek is felemeltetve, csodálatos erővel von, kötelez mindnyájnnkat az ősi föld, a drága magyar haza halálos hűségű szeretetére. Nem lehet, hogy megtagadjunk titeket. Hazaszeretetünk halálotokból mélyül, tisztul és szentül. Hisszük, hogy szivünk legmélyén rejtve éltek és buzdítva munkáltok. Hiszük, hogy évi munkánkban is ihletett porló szivetek. A ti életetek véres magvetés volt, a mi évűnk reménykedő magvetés s szívünkben halhatatlan lelketekkel egybekapcsolódva együttemelkedünk fel e percben az imádott hazáért, múltat, jelent és jövendőt egybefogva, az aratás Urához, kérve a ti áldozattételetek és a mi évünk munkája elfogadását Istentől, akinek szent nevében az 1924—25-ik iskolai évet bezárom. III. Az iskolai év nevezetesebb eseményei. Az iskolai év munkája a rendes időben, szept. 1-én kezdődött meg az év elejének szokásos végzendőivel. Szept. 10-én volt a tanév ünnepélyes megnyitása dr. Révész Kálmán püspök, Dókus Ernő egyházkerületi főgondnok és az igazgató-tanács jelenlétében, amikor Bódy Dénes főgimn. vallástanár lélekemelő imádsága után Marton János közigazgató tartott évmegnyító beszédet (megjelent a Sp. Ref. Lapok 38—39. számában) és dr. Révész Kálmán püspök