Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1923

5 irtuk egyházkerületünk és főiskolánk hivatalos lapjában: „Tragikus órákat él sárospataki főiskolánk. Jogakadémiánk fenyegető elveszte a főiskola egész jövőjének aggasztó problémáját veri fel mindazok lelkében, akiknek élete összeforrt e drága örökséggel: a nemzeti kulturát és anyaszentegyházunkat századokon át halálos hűséggel szolgáló ősi pataki kollégiummal. A tévedhető lépések helyrehozhatatlanságának irtózata döbbent bennünket s a nagy nemzeti s egyházi-iskolái pusztulás mérhetetlen fájdalma zúg végig rajtunk a könyörtelenül közelgő tények láttán" (Sárospataki Ref. Lapok 1923. évi 10. sz.). Rámutattunk arra, hogy a jogakadémiai államsegély megvonása, a római katholikus egyházzal szemben egyoldalulag és érzékenyebben sújtja a prot. iskolákat, amelyek éppen hatalmas tanügyi szolgálataik elismeréseként, ellenszolgáltatásul azért, hogy az állam a róm. kath. egyházzal szemben bizonyos anyagi kérdéseket nem tisztázott, kapták az 1848. évi XX. t.-c. anyagi támogatását. Az erős, felekezeti verseny és csaknem nyilt harc idején kitartásra, óvakodásra buzdítottunk: „Megtámadott prot. érzésünk minden aggodalma, mint viharmadár szálldos iskoláink körül. S ha elkövettük a múlt évtizedekben iskoláink államosításával a tömérdek mulasztást, végső lehelletig ragaszkodjunk meglevő intézményeinkhez. Az életünk szerveit senki ne kivánja el tőlünk." (Sp. Ref. Lapok 1923. év 10. sz.) Esengő szavunk kereste az útat az egyetemes ref. egyház lelkiismeretéhez is. Egyházkerületünk 1923 július 10-iki rendkívüli ülése nem tudta kimondani a jogakadémia megszüntetését. Vállalni kellett a kísérletet annak a fenntartására. A meglevő erők elégtelensége miatt tiszáninneni egyházkerületünk gyülekezeteinek támogatására kellett számítanunk. A helyzet ilyenféle volt: „Az egyházkerületben nincs egyetlen lélek, amelynek áldozatkészségét ne kívánnánk. A kicsinyek drága adományait és a gazdagok hozzájárulását mondhatatlan hálával várjuk. És ha behatol minden házba és bejut minden szívbe, hogy mi mit akarunk, hogy életünk legszentségesebb eszményeinek akarunk állandó tűzhelyet, erős várat és leronthatatlan sziklafészket a sárospataki főiskola istápolásával, akkor mi többet nyertünk belső értékekben, mint amennyit áldoztunk anyagiakban (Sp. Ref. Lapok 1923. évf. 28. sz.)" Egyházkerületünknek az összes egyházmegyéket felölelő nagy bizottsága 1923 aug. 1-i értekezletén eszközli az u. n. sárospataki főiskolai kulturadó arányos kivetését. Két tanszék betöltésére is meghirdettük a pályázatot. De egyházkerületünk heroikus tehervállalása hiábavaló volt. Az óralátogatási és colloquiumi kötelezettség kimondása folytán olyan csekély számú joghallgató iratkozott be hozzánk, hogy az igazgató-tanács döntő lépésre szánta el magát. Megrendült lélekkel ajánlotta 1923 szept. 11-iki üléséből egyházkerületnek, hogy a viszonyok nyomása alatt szüntesse meg a jogakadémiát, határozottan kifejezve, hogy országos törvényeink-