Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1922

6 hajtott és olyan gyümölcsöket termett, amelyek a legszebb, legszerencsésebb években is a ritkaságok közé tartoznak. Ezek közé sorolhatjuk a jogakadémia fentartása iránt országszerte megnyilvánult élénk érdeklődést, meleg rokonszenvet. Ez a rokonszenv gyúlt lángra Sárospatak város polgárságában — mely eddig semmi kontaktusban, lelki közösségben nem állott a főiskolával — és vezette a képviselőtestületet oda, hogy megértve a főiskola nagy kulturális jelentőségét, ápr. 5-én tartott közgyűlésében évi 1 millió koronát szavazott meg a tanári fizetések kiegészítésére. Százados közömbösség, hidegség jege tört össze e határozattal 1 századok óta egymásra utalt két tényező: a város és a főiskola talált egymásra és mondotta ki e napon, hogy ezentúl egy úton, egymást megértve és támogatva fognak előhaladni. Zemplénvármegye törvényhatósága hasonlóképen késznek nyilatkozott a főiskola anyagi és erkölcsi támogatására, mihelyt az egyházkerület kijelenti, hogy a jogakadémiát önerejére támaszkodva is fenn akarja tartani. — Ugyanez a szellem, az ősi főiskoláéit, annak csorbítatlan fenmaradásáért rajongó lélek hatotta át és sugallta május 31-én, az emlékünnepély alkalmával tartott közebéden a főiskola azcn régi tanítványait, akik a szép ünnepély felemelő hatása alatt, a régi emlékekben megfürdő, átszellemülő lelkük parancsára: készpénzben 232000 koronát, terményben évi 60 mm. búzát és 32 mm. buza egyszersmindenkori adományt adtak át, illetőleg ajánlottak fel főiskolánk megmentésére. Ezek az adományok és ajánlatok a főiskola iránti szeretetnek, a tanítványi hálának, a főiskola nagy kulturmissziója elismerésének oly ékesen beszélő tanúbizonyságai, hogy e nap már ezek révén is főiskolánk történetének méltán a legfényesebb lapján foglal helyet. III. A május 31-iki emlékünnepély s a Petőfi-ünnepélyek. De május 31-ike nemcsak ennél a fellángolásnál fogva foglalhat ott helyet. Mi volt május 31-ike? Legelső sorban a kegyeletnek ünnepe, — kegyelet a haza védelmében a világháború folyamán hősi halált halt pataki diákok iránt, nevöknek, hősi haláluknak, örök dicsőségüknek a későbbi nemzedékek számára megörökítése ; másodszor a hála és kegyelet tartozásának leróvása főiskolánk nagynevű alapítója: Perényi Péler, és fejedelmi pártfogói; /. Rákóczy György és Lorántfi Zsuzsánna iránt, egy többszázados mulasztás helyrehozása irántuk, mindhármuk ércbeöntött féldomborképének a főiskola főhomlokzatán való elhelyezésével. Mindezen emlékművek létesítésében a főérdem a Spataki Diákok Országos Szövetségét s ennek budapesti központját illeti meg, mely az elesett diákok emléktábláját tisztán a saját kezdeményezése alapján, a maga gyűjtéséből állitoita fel s a másik két relief létesítésére is a febr. 13-án tartott összejövetelen tanúsított nemes áldozatkészségével az első lökést megadta; e nemes példát aztán folytatták a vidéken élő régi pataki diákok s főiskolánk más, melegkeblű barátai és tisztelői. Csak egészen természetes, hogy az áldozatkész-