Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1914

VII. bizonyosan érti is, érzi is, ha valaki így nyilatkozik: örömem van a gyermekeimben, a kertemben, a szőlőmben stb. . . . Nem bír a szójátékokkal s általában a színesebb, költőies szavakkal, kifejezésekkel és a jellemzetes ellentétezésekkel. A tébeb neki oszlopokon álló és mégis mindenség, holott ez utóbbiban a föld is benne van. Neki a gonoszok sötétségbe merittetnek (szenvedő forma költeményben !) stb. Ugyanilyen tétovázó, szeg feje mellé kalapáló a Magyarázat-han is. Szerinte az Anna-ének „benyomást tesz", Sámuel államszerző is (9. 1.). A Jehovára az ,, az szóval mutat vissza és nem az ő-vel, a magyarázandó tárgya most ének, majd dal (10. 1.) s állításait elfelejti igazolni (oltárszarvába fogózás jelentősége, a Jehova szó leírása előtt való mosakodás stb. 11. 1.); vagy homályba burkolja, p. o. „A vers t. i. az Anna-ének a tapasztalt segítségről szól, még sem gondolhatjuk ezt egyáltalában, hogy a költő jellemének megtörtént eseményére vonatkozik". Ebben a homályban — úgy látszik — része van a szerző németnyelvi ismeretének is. — Szerinte az Elohím egyes száma él (tehát nem eloah), ami meg a héber nyelvi tudásának fogyatékosságára vall. Sajátossága mint magyarázónak, hogy elcsapódik a tárgyától s olyan kitéréseket enged meg magának, amelyekről a visszatérés, az elhagyott nyomra való rátalálás alig lehetséges. Összezavarja a minden tudást a királyi széken való üléssel, a parallel sorokat magával a parallelismussal (14., 15., 20. 1.) s a gondolat rythmussal (16. 1.). A 4—7. versekben elmélkedéseket lát, mint a Jób könyvében (elmélkedések 4 versben, illetőleg 8 sorban ? !). Ugy hiszi, hogy a khaszid (a kegyes zsidó) a „vallás parancsolatához" ragaszkodik, pedig a törvény betűihez. — Emleget különféle nézeteket, de nem nevezi meg azok képviselőit (sok exegeta ... 23., 26. 1.). Müve végén is ugyanaz, mint az elején és derekán. Nincs fegyelmezettsége a gondolkozásának, nem bírja a szükségest és a feleslegest bölcsen elválasztani s Anna énekének isagokai méltatása helyett küzködik a Sámuelféle könyvek szerzőségi kérdéseivel Biztos terv nélküL