Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1913

10 Ha az évközi halálozásokat, háztartásunkban mutatkozó deficitet s más, az erőinket emésztő jelenségeket tekintjük, akkor arra a logikus következtetésre kellene jutnunk, hogy talán főiskolánk is a gyengülés korszakába jutott s félteni kellene az elmúlástól. Ha azonban főiskolánk múltjára vissza tekintünk s ha észre vesszük azt, hogy a kormányzó s tanító emberek elmúlása főiskolánk fáján levélhullás, rügyfakadás: akkor reménység támad sziveinkben, hogy a zord, pusztító időjárás, mely talán legkedvesebb virágainkat, reménységeinket tette tönkre,, életet hoz, új erőket támaszt, mely ismét reménységet fakaszt a jelen nemzedék szivében egy jobb jövő iránt. Az elmúlt év képét rajzolni akarván, nagy bizonytalanságban vagyok a színezés tekintetében; főiskolánk kulturális mezején látom a tavaszt, a maga bizonytalanságában, látom az őszbe hajló gyönyörű színezésű, de az elmúlást feltétlenül magában rejtő lombozatot s látom a téli tájképet a maga ridegségében, s vészt jóslóan a zivataros éjt. Én nem félek, a képnek minden részében gyönyörködöm, mert mindenütt, még a pusztulásban is főiskolánk megerősödését, fejlődését látom. Ezt látom kidőlt nagyjaink elmúlásában, mert haláluk új erőt, új szellemet is jelent, ezt látom a talán pillanatnyilag pusztító zivatarban, mert utána új élet, tisztúltabb felfogás, ózondús levegő árad, mely mindent növeszt, erősít. Mint a nagy természetben, úgy van az örök életű főiskolánk életében is, hogy lehetnek, sőt vannak is naponkint pusztulások, kegyetlen megsemmisülések, mégis az elpusztúlt falvak helyeit még szebb falvak épülnek, a romok helyén idővel szebb, életerősebb vidéket és szervezetet találunk. így gondolkozva, a jelenségeket ilyen szemüvegen nézve, az elmúlt iskolai évet is a normális évek közé soroljuk, mely sziveinkben fájdalmakat okozott ugyan, de utána örömöket is fakasztott; zivataros is volt, de szép napsugaras napokat is láttunk. Olyan időjárásunk azonban nem volt, mely főiskolánk munkásait megakasztotta volna a munka végzésében, úgy, hogy elmondhatjuk, miszerint úgy van jól Uram, amint Te akarod!