Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1913

69 legyetek. Ne feledkezzetek el a szülőknek ez áldozattételéről sohasem, sőt inkább minden időben elevenen érezzétek, hogy az áldozathozatalért igen sokkal tartoztok. Ne is legyen köztetek senki, aki azzal viszonozná ezt, hogy már a kiindulási ponton, a küszöbön elbukik, mert az ilyenre nézve nem fog bekövetkezni az élet fényes pályája, hanem attól kell tartania, hogy borúba öltözik egész élete. Ti hozzátok, haladó, fejlődő, serdülő ifjakhoz az a kérésem és intelmem, hogy amint tudományotok bővül, ismeretetek gyarapszik és amint közönséges mondás szerint evés közben jön meg az étvágy, úgy ti rátok nézve is a több tudás után tárúl fel a tudományok óriási nagy birodalma; hogy minél többet tudtok, annál inkább kívánja a gazdagabb ismeretet a ti lelketek és ti ebben a törekvésben, az ismeretnek ebből a buzgó szerzéséből ismeritek meg a költő nagy mondását: „A tudomány nem áldáshanem átok lehet, hogyha ahhoz nem járúl valláserkölcsi érzés." A tudomány pusztán önmagáért való megszerzése, értékesítése a szívet is érzéketlenné teheti. Azért hát, ti a munkálkodásotokban •és tudományszerzésetekben legyetek egyúttal valláserkölcsi érzésűek is. Tudás és vallás egyesüljön lelketekben, hogy mikor eljön a pályaválasztás fontos pillanata, okosan, bölcsen válasszatok, mint akiknek van tudástok és hitetek és a kettőnek egyesüléséből várjátok a boldog jövőt. A hittanhallgatókhoz igen sok mondani valóm lenne, de most nem akarok sokat beszélni, csak arra figyelmeztetem a theol. ifjúságot, hogy az élet az iskola falain kívül sokat vár tőlük. A magyar ref. lelkészek tekintélye, s állása mindinkább-inkább leszállott és épen azért várja és követeli az élet azt, hogy az állás és tekintélye visszamenjen oda, ahol volt. Ha az élet uzsorás valakivel szemben, akkor a magyar ref. lelkészszel szemben sokszorosan uzsorás. Az élet sokat követel tőle s ha meg akar felelni hivatásának, e követelménynek eleget is kell tennie. Nem elég az, hogy a főiskola falain belől a tanórákon hallgat az ifjú, ezen túl kell menni, az önképzésnek minden eszközét fel kell használni, hogy a Krisztus felfegyverkezett vitézeként lépjen ki az életbe. Az élet iskolájában nem elég az, hogy itt különböző ismeretet szereztek: fő az, hogy amit itt tanúltok, mindazt tudjátok sokszorosan forgatni, kamatoztatni, nem anyagi javakért, hanem Isten dicsőségéért és a lelki üdvösség megszerzése érdekében.