Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1913

20 szép volt s reánk azt a kellemes benyomást tette, hogy addig míg a viszony ilyen a főiskola s az Alma Mater gyermekei között, nem kell félteni főiskolánkat még a mostani nehéz helyzetben sem, mert még van Gondviselés s vannak lelkes tanítványok, kikre nyomasztó viszonyok között biztosan számítani lehetséges. Püspökválasztás és beiktatás. Van ez iskolai évnek egy boldog, ragyogó napja : 1914. február 19-ike az, melyen megállapíttatott, hogy boldogemlékezetü Fejes István püspökünk, fögondnokunk kidölése után árván maradt püspöki székbe, e magas méltóságra a tiszáninneni ref. egyházkerület presbitériumainak nagy többsége (201 szavazattöbbség) Dr. Tüdős István miskolci ref. lelkészt, alsóborsodi esperest, főiskolánk egykori jeles növendékét s tíz éven át volt nagyhirü theologiai tanárát választotta meg. Fötiszteletü és méltóságos Dl. Tüdős István püspökünket, fögondnokunkat alig szükséges bemutatnom, hiszen főiskolánkban az ifjúságért és a tudományért folytatott munkássága folytán ismeri öt a főiskolának minden barátja, sőt főiskolánknak minden növendéke, mert hiszen beiktatása után, mint püspöknek, főgondnoknak első útja iskolánkhoz vezetett Főt. Püspök urnák méltóságába való ünnepélyes beiktatása 1914. márc. hó 10-én Miskolcon volt, melyen főiskolai ig.-tanácsunk s főiskolánk tanári kara csaknem teljes számbanjelent meg. Ez a szép ünnepély ünnepe volt a sárospataki főiskolának s az ifuságnak, ami abban is külső kifejezésre jutott, hogy épületén a nemzeti zászló lengett, az előadások szüneteltek, a tápintézeti ifjak pedig ünnepi ebédet és vacsorát kaptak. A miskolci beiktató ünnepély méreteiben nagy, lefolyásában impozáns és egyszerűségében is fenséges volt, mert a lelkeknek felszabadulását, szabad szárnyalását láttuk. Örömben úszott mindenki, mert látta azt a férfiút a püspöki méltóságban, kit már régebben is oda emelni