Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1911

Közigazgatói jelentés a főiskola 1911—1912. évi életéről. 1. Az 1911—12. iskolai év általános képe. Fötiszteletü Elöljáróság! Mélyen tisztelt közönség! Az idő kereke — örömeink elhervasztőja, fájdalmaink •csillapítója — ismét egyet fordúlt; ismét eltűnt egy iskolai esztendő az örökkévalóságba s mi, akik 10 hónappal ezelőtt gazdag reményekkel eltelve, duzzadó vitorlákkal, emelt fővel s elszánt akarattal indultunk neki az új iskolai évnek, hogy imádkozva és dolgozva, a tudományokban és művészetekben, az Isten-félelemben és jó erkölcsökben előhaladjunk, gyarapodjunk, — most, íme, az iskolai év végén tűnődve, aggódva, borongó érzések közt állunk meg. Borongó érzéseinket nemcsak az emberi és földi dolgok múlandósága váltja ki, ami ilyenkor, az év elmultakor, kétszeres erővel nyomul lelkünk elé, nem is csupán a felelősség érzése, amely emberi erőink gyarlósága, korlátoltsága folytán mindenkor, amikor számadásra hivattatunk, önkéntelenül nyomasztó érzéssel hat reánk, — hanem főként az a körülmény, hogy szemhatárunkon sötét felhők gyülekezését látjuk. Pedig derült időben, kedvező auspiciumok közt kezdettük ezt az iskolai évet s munkánk áldásosán haladt elő; de egyszerre csak elkezdett borulni, egymás után vonultak elő a sötét fellegek — s ma keresve-keressük a tapasztalt, munkás kezet és a bölcs elmét, amely képes legyen azokat eloszlatni. Főiskolánk élete most is, mint a múltban, hasonlít a tengeren járó hajóhoz, amelyet gyakran erős viharok ostromolnak, olykor meg is rongálnak, amely fluciaat, sed non mergitur; hasonlít a magyar haza életéhez: nehezen, sokféle ellenséges áramlatokkal küzdve lehet csak előrehaladnia, olykor szinte lételéért kell küzdenie, mert szabadsága, múltjára