Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1908

16 elöljáróságainknak ebben az irányban tett lépései, eddig még si kertelenek maradtak. Ujabban némi reményt nyújthat e tekintetben az a körülmény, hogy a minisztérium ujabb kimutatást kér jogtanáraink minősítéséről és javadalmazásáról, talán éppen a panaszlott hiányok megszüntetése végett, jogtanáraink fizetéskiegészítése jogszerüleg vonta maga után a theol. tanárok fizetéskiegészítését, melyet, minthogy a főt. egyházkerület a tőle kért felerészben való hozzájárulást csak jóakaratú ígérettel teljesíthette, kénytelenek voltunk egészen a főiskola terhére folyósítani. Ez a tény maga is hiányt idézett elő a bevételekben s kihatása lett a normálköltség vetés egyensúlyának a felbillenésére is, úgy, hogy ezeknek helyreállítása nem csekély gondjába kerül most elűljáróságunknak. Pedig akadémiai tanáraink javadalmazása végleg vagy legalább hosszabb időre rendezettnek még igy sem tekinthető, mert hátra van még a lakáspénzeknek a törzsfizetés és a helyi lakásviszonyok arényában való rendezése, ha csak azt nem akarjuk, hogy tanáraink az adózásnál és a nyugdíjintézetnél továbbra is állandó és helyrehozhatatlan veszteségeket szenvedjenek. E mellett azonban vannak más igények, kiáltó dologi szükségek, hiányok is, a melyek a haladás és fejlődés szempontjából szintén halaszthatatlanoknak mutatkoznak. Ezeknek kielégítése erőinket meghaladja s a kibontakozás útját, úgy látszik, a kedvező véletlen, vagy az államsegitség igénybevétele egyengetheti ki számunkra. Elöljáróságunk és tanári karunk kebelében nagyobb változások nem történtek. Az igazgatótanácsban megüresedett helyre egyházkerületünk bizalma Kovács Béla szepii lelkész állította, ki egyéni kiválóságával főiskolánk iránt mindenkor táplált nagy szeretetével és eredményes cenzori működésével mindenképpen rászolgált e bizalomra. Működése bizonyára csak áldásos lesz főiskolánkra nézve továbbra is. Meczner Béla igazgatótanácsosunkat kettős kitüntetés is érte, midőn őt a királyi felség előbb főrendiházi lagnak, majd Háromszék vármegye főispánjának nevezte ki. Szívünkből örültünk az ő magas kitüntetéseinek; de fájdalom, az utóbbi azzal a lehetőséggel fenyeget, szomorít bennünket, hogy uj hivatása és a nagy távolság el fogja vonni őt főiskolánk szolgála tából éppen ezekben a nehéz időkben, a mikor az ő sokszorosan kipróbált erejére, tekintélyére és szeretetére igen nagy szükségünk lenne. Higyjük a jobbat, a legjobbat és ringassuk magunkat abban az édes reménységben, hogy e nagy, e nemes szívű férfiú éppen