Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1908

12 végrehajtva más irányt adott volna a közvéleménynek és erősebb alapot, kedvezőbb látszatot-, ha szükség volt rá, a törvényes eljárás megindításának. így a főiskolát sem érte volna annyi vereség és Zoványi sem lett volna a meggyőződés és a tudomány martirja, a minek még ma is sokan tartják, a nélkül, hogy maga Zoványi óhajtotta vagy rászolgált volna e mai napság már kétes értékű dicsőségre. Az ügy külünben már teljesen előkészítve a dunamelléki delegált bíróságnál várakozik első ítéletre, de valószínű, hogy jogerősen csak a konventi bíróság ítéletével lesz elintézve valamikor. A másik ütés, mely főiskolánk arculatán még rikítóbb kékehagyott : a Ferenczy-ügy. Ennek menete a következő: Dr. Ferenczy Árpád jogtanárnak az 1907—8. iskolai évre súlyos orvosi bizonyítványok alapján engedélyezett szabadsága 1908. aug- 31-én lejárt, több szabadságra pedig igénye már törvényeink szerint nem lehetett. 19^8. szept. 1 ről keltezett levelében tehát azt jelentette az igazgatóságnak, hogy betegsége még mindig tart, szolgálatra nem jelentkezhetik, hanem e helyett végkielégítését fogja kérni a minisztériumtól. E levélben nincs ugyan világosan kimondva a lemondás, de minthogy itt mindenki beszélte, hogy előző évi betegsége is csak tettetés volt, annyira, hogy az illetékes tanári kar e miatt még helyettesítésére sem ő érette, hanem a jogakadémia becsületeért vállalkozott s határozottan kívánta állapotának orvosilag való felülvizs gáltatását; minthogy nyílt titok volt az is, hogy Sárospatakot megúnta, törvényszéki bírói állásra pályázott, államszolgálatra vágyott és Sárospatakot minden áron elakarta hagyni; minthogy ujabb szabadságot már maga sem kért. tehát belenyugodni látszott a törvény idevágó rendelkezésébe, abba, hogy a tanárok betegség esetén legfelebb egy évi szabadságoltatásra tarthatnak igényt; minthogy a Szolgálati Szabályzat megadja a jogot a tanároknak arra, hogy állásukról bármikor lemondhatnak, úgy azonban, hogy lemondásukkal tanügyi zavarokat ne idézzenek elő; minthogy a helyettesítésére most már végképpen nem vállalkozott volna senkisem és végül, minthogy egy súlyos betegnek minő itett s önmagát leginkább ennek tartó tanár ellen fegyelmi eljárást indítani sem ok-, sem jogszerű, sem emberies dolog nem lett volna : tanári kar és algondnokság egyértelenvnel olybá vette a levelet, mint szégyenlős, burkolt bejelentését a lemondásnak és tényleg annak