Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1907

9 II. KÖZIGAZGATÓI JELENTÉS A FŐISKOLA 1907 8 ÉVI ÉLETÉRŐL. 1. Az 1907—8. iskolai év képe általában. Főtiszteletü Elüljáwsdg! Mélyen tisztelt Közönség! Az 1907—8-iki iskolai évvel nehéz esztendőn segítette át főiskolánkat a Gondviselés. Az aggodalmak jegyében fogantatott és abban folyt is le s most, hogy a koporsójánál megállunk : még mindig nyugtalan a szívünk; nem tudjuk: nem hagyott-e ránk sárkányfogakat, melyekből a veszedelmek újabb vetése nő ? Nem tudjuk: a vész, a pusztulás angyala végképp elvonúlt-e tőlünk vagy csak meglassítá suhogó szárnyait, hogy kevés idő múltán annál hevesebben, még végzetesebben csapjon le reánk!? Nem tudjuk; de szívünk önkénytelenül is menedék után sóvárog, ajkainkra magától kéredzik az imádság: Vedd el, Uram, haragodat rólunk; hozd vissza ránk jókedvednek régi esztendeit! . . . Rossz jegyben indúltunk: a vigyázatlanság jegyében, melyhez csakhamar a meghasonlás csatlakozott. Megtörtént az, ami még soha, hogy az akadémiai és közigazgatóválasztásnál az Akadémiai Szék és az Igazgat ó-tanács szembe került egymással: a megválasztott Zoványi Jenő theol. tanárt az Igazgató-tanács nem iktatta be. Tehát kinyilt számunkra a vészes Pandora szelence és özönlött reánk a baj seregestül. A kis szikra nagy tüzet gerjesztett ; füstje nemcsak minket fojtogatott, lángja nemcsak minket perzselt: — kicsapott a fórumokra, a kormányzói és bírói székekig, a sajtó és a közélet piacaira. És talán túlontúl is emlegetettekké lettünk. Lehetetlen volt, hogy olykor-olykor el ne facsarodjék a szívünk s valami megbánás, valami jobb elhatározás ne lopódzék a lelkünkbe; lehetetlen, hogy most, amikor már mindezen túlvagyunk, okulásképp meg ne valljuk: kényszerűség volt, végzet volt, de lehetett volna másként is. ím, itt a drága tanulság, hogy önkor-