Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1906

230 szerint is nagy változatosságot mutat. A megfigyelésnél azonban mindig a legtisztább magyar lakta vidékeket kell kiválasztani. E vidékeken a bőr és hajszin figyelembe vételével is igen gyakori a kerek, csontos arc, barna nyilt tekintetű szem, rövides nyak, széles váll, domború mell és karcsú derék. A büszkén hordozott fejet, széles vállat, domború mellet oldalról nézve az átlagnál gyengébben kétszer előrefelé és kétszer hátrafelé hajlott — majdnem egyenesnek látszó — gerincoszlop tartja. E hajlások csökkentik a lökést, mely a fejet érné. E gerincoszlop hossza, mint a bonctan tanítja, az első nyakcsigolyától a keresztcsontig az emberi test egyharmad része. A magyar típusnak ezen oldalról — majdnem egyenesnek látszó' gerincoszlop adja azt a nevezetes feltűnő, hogy úgy mondjam — büszke, méltóságos testtartást, amely csak lovas ember testtartása lehet. A magyar nép egyenes, természetes észjárása, lovaglási ügyessége s szabadság szeretete, melyet a végtelen, a pusztaság kölcsönöz neki, adja