Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1906

16 „ Ifjú keblem forró vágya más : Jövőmbe vetni egy tekintetet, Hadd lássam, miért küzdök, mit szenvedek". Ezt kivánta Ádám az ember Tragédiájában, s mi, az ő fiai szintén mindnyájan gondolunk már hasonlót, különösen mikor az idő lomha kerekén új, meg új állomások elé értünk. De gyönyörűen fejti meg a költő, hogy ne kérdjük tovább a titkot, mit jótékonyan takart el istenkéz vágyó szemünktől. — Ne kérdezzék Önök se kedves barátaink azt a végső célt; vannak közelebbi céljaik s bár a jövőbe nem látunk, mégis tisztán áll előttünk, hogy Istentől nyert képességeink észszerű, helyes irányú kifejlesztése már önmagáért is cél. Van-e Önök között csak egy is, aki pl. a teljesen műveletlen, vad népek sorában azokkal egyenlőnek lenni élvezetesnek képzelné? S nem gondolják-e, hogy az a különbség, amely megvan Önök között s említett szerencsétlen embertársaink között, akik különben lehet, hogy ebben az állapotban egészen jól érzik magokat, csakúgy megvan akkor is, ha magunkat olyanokkal hasonlítjuk össze, akik ismét mi felettünk állanak nagy magasságban a műveltség terén? Ugye-bár, hogy csak fokozati különbségek ezek ? S amint Önök kedves ifjak erről a fokról, amelyen most állanak, lefelé nézve, a legalsóra, magukat boldognak érzik, éppen úgy fognak későbben a magasabb műveltségi fokról bizonyos elégedettséggel a maira visszatekinteni. Ezért mondtam előbb, hogy a művelődés már önmagáért is cél, amelyet érthetővé tesz az embernek a tökéletesedés után való ösztönszerű vágyakozása. Hogy dacára ennek miért állnak meg mégis a kezdet kezdetén oly sokan, hát az sokkal mélyebb kérdés, semhogy annak vizsgálatába most tüzetesen belemehetnénk; de célomhoz képest mégis érinteni kívánom két okát annak a lépten-nyomon tapasztalható ténynek, hogy a kiválóság mindig mindenütt — igy a műveltség terén is — sokkal ritkább, mint a kezdetlegesség és közepesség. Az egyik ok a pályaválasztás elhibázása. Annyira természetes, hogy erősítgetni sem kell, hogyha mindenki azt választaná élethivatásának, amihez különös képességei vannak, az említett aránytalanság jelentékenyen csökkenne. A másik, talán még gyakoribb ok az alapos kiképzés fáradalmai elől való meghátrálás, amely ha még hozzá az előbbi körülménnyel találkozik, persze, hogy még kevésbbé vezethet örvendetes eredményre és a proletariátus terjedésének egészen bizonyos módja.