Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1904

AZ ÉLŐ, ÖNÁLLÓ, SZEMÉLYES MEGGYŐZŐDÉSEN ALAPULÓ HITRE VALÓ NEVELÉSRŐL TANÁRI SZÉKFOGLALÓ ÉRTEKEZÉS. Irta s az 1904. szeptember 10-iki, iskolai évet megnyitó ünnepélyen felolvasta : HARSÁNYI ISTVÁN főgymnásiumi vallástanár, theol. akad. magántanár. Nagytiszteletű és tekintetes igazgató-tanács ! Mélyen tisztelt tanári kar! Nemes tanúló-ifjúság! Az isteni gondviselés iránt való igaz hála őszinte érzetével s boldoggá tevő öntudattal mondhatom, hogy az én lelkemnek legfőbb vágya, az ón szívemnek legforróbb óhajtása teljesült, amikor ez ősi főiskola kormányzó hatóságának bizalma engem a második vallástanári tanszékre elhívott! Oh, mert vájjon leliet-é nagyobb öröm, lehet-é nagyobb boldogság rám nézve, mint az, hogy ón, aki csak néhány évvel ezelőtt még, mint tanítvány ültem itt, a mesterek lábainál, most már, az előlegezett bizalom folytán, az ő sorukban foglalhatok helyet? És vájjon adhat-é akármi más nagyobb kedvet és lelkesedést a munkához, mint az a tudat, hogy az istentől nyert talentumokkal abban a kollégiumban fogok sáfárkodni, amelynek drága hagyományai és szelleme ellenállhatatlan erővel vonzottak ? Es ilyen körülmények között aztán teljes igyekezettel vájjon nem arra kell-é törekednem, hogy e kollégiumnak irántam mág tanúlói pályámon túl is tanúsított atyáskodó pártfogását, kegyes segedelmét, itt teendő hűséges szolgálataimmal, hacsak részben is, — megállhassam? 1*