Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1904

11 emberek voltak (Kopernikus, Galilei, Kepler, Newton, Faraday). Ha meg a mi részünkön van az igazság, — már pedig itt van! —- akkor épen megfordítva áll a dolog, nevezetesen: minél több ismerete, minél szélesebb körű s minél tisztább s tökéle tesebb tudása van valakinek: annál élőbb, annál szilárdabb, crősebb lesz a hite, a vallásos meggyőződése ! * * * «.•,. i,,, i i 11. • i , Az élő, önálló hitre Miután láttuk, hogy a vallasossag hanyat- való nevelés es

z_ lásának legfőbb oka, szerintem, az élő, szemé- közei, lyes meggyőződésen alapúló, öntudatos hitnek a hiánya s miután kifejtettem, hogy mit értek én ez alatt: áttérhetek annak a kérdésnek a tárgyalására, hogy melyek azok az eszközök, amelyek segélyével ilyen élő, önálló, személyes meggyőződésen alapúló hitet lehet ébreszteni, fejleszteni, nevelni az emberekben, hogy a vallásosság hanyatlását meggátoljuk? Ez eszközök szerintem 1-ször az iskolában a vallástanítás, 2-szor az egyházban az igehirdetés, a vallás és erkölcs kérdéseit tárgyaló nyilvános felolvasások ós a vallásos irányú irodalom. I. Pedagógiai elv, hogy a tanítás egyes fo- a népiskolában, kozatain a tanítandó tárgyat a növendékek személyiségéhez, értelmük fejlettségi fokához kell szabni. Ez áll tehát a vallástanításra is. A népiskolában ennélfogva a gyermeki észnek, a naiv felfogásnak megfelelőleg, még csak „tejnek italával" (I. Kor. III. 2.) kell a vallásos tanítást megkezdeni. Vonzó, gyermekies, családias történetek; az ó-, de különösen az új-testarnentomból vett egyszerű történetek, az egyházi, a hazai történelemből vett elbeszélések, erkölcsi nagyságok élet- ós jellemrajzai képezhetik e fokon a tanítás tárgyát és pedig oly könnyen érthető modorban előadva, hogy az alapgondolatok félreismerhetetlenül ki legyenek emelve s hogy a valláserkölcsi tanúiságokat az elbeszélés, az előadás után a gyermekek magok vonhassák ki. Azt azonban egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, hogy a vallástanítás célja nem az, hogy az egyes elbeszélések ós történetek a gyermekek emlékezetében kitörölhetetlenül bevésődjenek, hanem az, hogy az azokból levon! valláserkölcsi tanúiságok által a gyermekek vallásos érzése felköltessék vallásos;