Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1904

ÍOÜ láson. Egyébiránt a kisded írás sok mindenféléről emlékezik, óvatosan kerülve a részletezést, irtózva a tényeknek minden latolgatásától és a kritikától. Ám azzal a készültséggel, amellyel alkották, lehetetlen is volt a nyelvújításról valami érdemlegeset mondani. A nyelv és a műveltség, a nyelv és az író kiválóságának kapcsolata a lehető leggyermekesebben van magyarázva és az olvasó már az első három lapon meggyőződik róla, hogy a szerző sem a nyelvfejlődés helyes értelmezését nem ismeri, sem a magyar nyelv ügyében a XVIII. században megindult mozgalmak chronologiájával nincs eléggé tisztában. Igaz, a levelezések tüzetes átböngészésével, mint pusztán anyaggyűjtő és rendező még így is teremthetett volna valami elfogadhatót; csakhogy ebben az irányban sem fejt ki semmi pontosságot: a terjedelmes gyűjteményből alig aknáz egy-két kötetet s ami szintén fontos: egyáltalán nem árulja el, hogy tudná, mi tartozik a nyelvújítás fogalmának körébe és ekkép munkálatának tárgyához. — Végűi Kazinczyt Kossuth Lajossal hasonlítja össze: „Ami volt Kossuth a politikai forrongás korában a magyar nemzetnek, az volt Kazinczy a nyelvújítás terén nyelvünk ügyének. Megváltó mind a kettő. Az előbbi megváltotta szabadságunkat, az utóbbi megváltotta nyelvünket. Kossuth nélkül talán még most is rabok volnánk, Kazinczy nélkül talán még most is diákul, vagy atni még rosszabb, németül beszélnénk" stb. Világos, a dolgozat Kazinczy emléke iránt való lelkesedéssel van írva; de az is bizonyos, hogy ez a lelkesedós nem fakad helyes és pontos ismeretekből s nem ösztökélte a pályázót olyan munkára, mely a Kazinczy nemes cultusa révén, a pataki főiskola közvetítésével, a M. T. Akadémiától jutalmazást érdemlene. Mert a nagyok emlékét nem szóval és álmadozással, hanem komoly munkával és alapos meggyőződéssel illik ünnepelni. Dr. Horváth Cyrill. Bíráló jelentés. Az 1904—5-ik évi Péceli-dijra egy elég terjedelmes (125 lap) és komoly becsvágyról tanúskodó dolgozat érkezett. Sajnáljuk ugyan, hogy ez igen érdekes bölcsészeti problémákban bővelkedő théma, Schopenhauer philosophiája nem vonzott