Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1903

G leges természeti adományok alapján fejlődött éneklő ifjúsága helyét a művésziesen szép zene és éneklés iránt fogékony ifjúság foglalja el. A magvetés nehéz munkája volt ez, amelynek folytatását 1851-ben a más tantárgy tanításával megbízott Apáthy után: Kriesch Ferencre bízta a főiskola, aki 9 esztendeig végezte munkáját, amelyben már operai áriák és művészies népdalok is helyet foglaltak az énekkar tanításánál, tehát nem elégedve meg a természetessel, hanem a legnagyobb ének és zenei alkotások legmagasabb légkörébe is belelépve, hogy a főiskola nagyra hivatása itt is érvényesüljön. Hogy sikerűit vállalkozás volt-e, nem-e i efölött kár volna ma már vitatkozni, mert mai álláspontunkon csak az lehet a helyes felfogás, amely főiskolánknak a szélesebb körben való elhelyezkedését követeli meg s ha ezelőtt egy félszázaddal a cseh születésű Kriesch ezt a felfogást igyekezett megvalósítani: csak elismeréssel szólhatunk róla és vállalkozásáról, tekintet nélkül sikerére vagy sikertelenségére: Kriesch után a 31 éves múltú ének-zenetanári tanszékre Ivánka Sámuelt hozatják el Hegedűs László és Erdélyi János Ivánka Sámuelnek kevés hijján 25 éves tanári működése még egészen közel esik hozzánk, a ma szerepet játszó lelkészi s tanítói nemzedékhez, még érezzük működésének hatását nemcsak nagyobbszabású alkotásai folytán, amelyekkel énekügyünk reformművét irodalmilag és gyakorlatilag is csaknem megközelíthetlen sikerrel szolgálta, hanem a közvetlen személyes tanítás folytán is, mert még szinte szánkban van az íze annak a modornak, amelylyel erőszakosan is vezérelt bennünket, hogy az éneklést z'r/í/ és nem másképen kell végezni, a szókiejtésnek így és nem úgy kell történnie, s az ajkat így kell nyitni és zárni, ha szépen, értelmesen és hatással akarunk énekelni! * * * Pásztor Sámuelt erre a tanszékre hívta el a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület bizalma az Ivánka Sámuel nyugalomba vonulása után, néminemű keserűségnek a támasztásával, mert mikor 1884. őszén megválasztják az Ivánka utódát: az nem Pásztor Sámuel, noha »a tanári kar igen kedvezően ajánlotta« s csak mikor a megválasztott Beke Antal hajduhatházi kántor-orgonista nem tartotta elfogadhatónak az általa előbb kívánt állást; akkor gondolt az elöljáróság és fenntartó-testűlet a tiszanánai segéd-