Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1903

12 használta ebből a szempontból, de nem hanyagolta el a lelkészkedést sem, mert Prágay Lajos makiári lelkész és alsó-borsodi esperes helyett igen gyakran végzi a teendőket. Magát a nevelősködést pedig úgy végezte, hogy igazán családtagként tekintették és szerették s Mocsáry Miklós boldognak tartotta magát, hogy ilyen nevelőt kapott, akire bátran rábízhatta gyermekeit. De a további lépés is kedvező volt Pásztor Sámuel zenei tehetségének fejlődése szempontjából. Ugyanis nevelősége után Ónodba jutott segédlelkésznek ahoz a Fekete Károlyhoz, akiről szélesebb körben is tudták, hogy nagy zenekedvelő, sőt egyenesen szakértő, akit, mint ilyent, a tiszáninneni kerület énekügyi bizottsági tagsággal tisztelt meg s a bizottsági tagsági működésben nagy tevékenységet fejtett ki, sőt tekintélyt is szerzett. Föl van róla jegyezve az is, hogy a zeneszeretetet egyszerű hallgatóiban is annyira felébresztette, hogy nem egy egyszerű földmíves ember volt, aki megtanult orgonázni Fekete Károlytól. Ime a gondviselés útja! A gazdag földesúri ház adta kedvező alkalmat az ónodi egyszerű parókia födele alatt is ajándékul nyújtja s az öreg és ifjú ember fölváltva zongoráznak s beszélnek arról, amit bátran nevezhetni műveltségi nyelvnek, mert a zenét megértik a művelt lelkek. Belemerült a fiatal ember itt is a zeneszerzők tanulmányozásába, — gyakorolta itt is a karvezetést, mert volt énekkara is az ónodi gyülekezetnek s a magasabb ízlésű zeneelőadást is szolgálhatta, ha olykor-olykor bejutott a gróf Erdődy-család tiszttartójának házához. Ónodot s híveit annyira megszerette s a hívek is olyan ragaszkodást éreztek iránta, hogy ő is ott kivánt volna maradni s a hívek is egyedül őt akarták a Fekete Károly utódjáúl, megtevén a hívek, amint köztudomású, azt is, hogy egyáltalán nem választottak lelkészt, hanem a törvény értelmében az alsó-borsodi egyházmegye közgyűlése választotta meg Fekete Károly utódját, az új törvény erejét s igazságát így kellvén a próbán érvényesíteni. Erre a nagy vonzalomra és szeretetre mindig büszke volt s . lehetett is Pásztor Sámuel, akinek az egyszerű emberekkel szemben tanúsított viselkedése és modora ebben a ragaszkodásban kétségtelenül olyan jutalmat nyert, amelynél nagyobbat képzelni sem lehet. Különben lelke egész hevével vágyódott volna később is a lelkészi pályára, de nem nyilván kedvezőbb alkalom a jobb anyagi ellátást biztosító parókiára, nem vállalkozott sem a bodrog-halászi (petrahói, ahová különben egyszer pályázott is), sem a cécei lelkészségre.