Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1899

I. QLz 1899—1900 iskolai ér Mpe általában.* Fötiszteletű Elöljáróság! Mélyen tisztelt közönség! Főiskolánk immár több, mint negyedszázados múltja ismét gazdagabb lett egy letűnő év történetével. A Mindenható kegyelméből befejezvén újra egy iskolai évet, régi szokás szerint megállunk ismét a határkőnél, hogy számot adjunk munkásságunkról, bemutassuk, miként teljesítettük hivatásunkat az alma mater ősi falai között, vizsgáljuk az elmúlt év eseményeit, levonjuk az eredményeket s megvilágítsuk, mi tanúságokat mutat a mult s mi reménységekkel biztat a jövő. S midőn így koszorúba fűzzük a mult év örömmel és bánattal teljes emlékezetének sokszínű virágait, lelkünk önkéntelenül is visszaszáll e főiskola dicsőségben és szenvedésben gazdag múltjának főbb mozzanataihoz, gondolatainkkal felkeressük a sírjaikban porladozó nagynevű ősök drága emlékeit, azon eszméket és szellemi kincseket, melyeket a fejedelmi alapítók hagytak reánk soha el nem évülő szent örökség gyanánt. A kegyelet érzése mellett erre utal azon sajátos szempont is, hogy gazdag történeti traditiókkal bíró intézményeknél — mint ezt főiskolánkról is büszkén elmondhatjuk, hol a mult a jövőnek valóban záloga volt, a századokon itt fennálló s állandóan követett alapelvek és irányeszmék mintegy előre jelölik ki a kört, melyen belől a fejlődésnek és haladásnak mozognia kell s így egy-egy év nem igen okoz nagyobb változásokat, még ha abban, mint a mostaniról mondhatjuk, egy letűnő század végnapjai találkoznak is egy új század hajnalával. Közel 370 éve annak, hogy a „haza atyjának, az egyház díszének" nevezett híres Perényi nemzetség kiváló tagja, Perényi Péter alatt a tudománynak e szent hajléka emeltetett, őréül a protestáns * Ezen s az alábbi szakaszoknak egy részét felolvasta Zsindely István akadémiai és közigazgató 1900 junius 24-én, a főiskolai imateremben tartott évzáróünnepélyen.