Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1899

77 feladatoknak. Legyen üdvözölve e helyen is, adja Isten, hogy megtalálja itt szíve és lelke nyugalmát, mely egyedüli fentartója a boldogságnak, kivált a tanári pálya fáradságos útain! Theologiai akadémiánk működését a II. félév folyamán még egy szomorú körülmény zavarta meg. A theologiai tanári kar egy nemesszívű tagját, gazdasági választmányunk ügybuzgó elnökét, Nagy Gusztávot támadta meg a betegség, úgy, hogy előadásait kénytelen volt félbeszakítani, azokat helyette Antalfy László segédtanár tartotta meg. A mennyire fájt nekünk, hogy nem láttuk egy ideig magunk között a lelkes munkatársat, kihez mindnyájunkat az őszinte szeretet érzelme fűz, oly jól esik lelkünknek az a biztató remény, hogy nemsokára az új iskolai évben, friss erőben és egészsegben látjuk őt viszont, ki valóban büszkesége a mi alma materünknek. Engedje a kegyelem Istene, hogy ez mihamarabb teljesüljön! A sors csapásai nem kímélték ifjúságunkat sem. Október hó 14-én Gyönös Gyula VI. gymn. tanulót, Gyönös János helybeli csendőrőrmester fiát, gymnasiumunk törekvő és szép reménységű növendékét vesztettük el. A hosszas betegség, melylyel szervezete nem volt képes megküzdeni, sírba vitte őt, épen midőn legszebb éveit kezdte volna meg. Temetésén, mely okt. 16-án ment véghez, ott könyeztünk a mélyen lesújtott szülőkkel gyermekük koporsójánál s együtt kisértük sírjába a tanulótársak részvéte és fájó könyei mellett. Főiskolai ifjuságunk körében ez egyetlen haláleseten kívül több nem fordult elő, de annál többször voltunk lesújtva minden alkalommal, midőn közéletünk egy egy kitűnőségének s főleg főiskolánk és egyházkerületünkhöz tartozó kiváló egyének elvesztéséről kellett szomorúan értesülnünk. Október hó 22-én elvesztettük Kóji Comáromy Lászlót, Abaujvármegye egykori alispánját, egyházkerületünk ez oszlopos férfiát, ki megtestesülése volt a törhetlen szívű, mély vallásosságtól áthatott hazafiaknak, a régibb világ azon kiváló alakjainak, kik protestáns egyházunk és főiskolánk sorsát mindenkor boldogan viselték szívükön. Január 23-án könnyes szemekkel vettük körűi Dókus Józsefnek, Zemplénvármegye egykori főispánjának, a vallásos és hazafias erényekben gazdag férfiúnak gyászos ravatalát, ki egy közhasznú és áldásos munkásság után hunyta le szemeit január 21-én örök álomra, kiben Dókus Gyula világi algondnokunk és Dókus Ernő igazgató-tanácsosunk a legszeretőbb szívű apát tették sírba. Április hó 27-én elvesztettük Viski Krüzselyi Bálintot, a máramaros-szigeti ev. ref. jogakadémia igaz-