Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1898

I. Q,z 1898—99 iskolai éüsl^épe általában.* Főtiszteletü Elöljáróság! Mélyen tisztelt közönség! Az Úrnak jóvolta ismét hozzá toldott egy új esztendőt a sárospataki főiskola életkorához. — Hányadikat már a sok közül, magunk is alig tudjuk teljes bizonyossággal megmondani. Bizonyos azonban, hogy épen most van 350-ik éve annak, hogy ez iskola alapítójának fejedelmi gondolkozású fia, Perényi Gábor az addig még triviális, de úgy is jó nevű tanintézetet collégiumi rangra emelte s ezt, mint ilyet — nagylelkű alapitványaival, a további fejlődés útján elindította. Ha drága hamvait több nagy jóltevőnk szent poraival együtt szét nem szórja a boszúra szomjazó vallásos türelmetlenség s csontjaikat oda nem dobálja „a mezei vadaknak", — ma bizonyára koszorúkkal járulnánk, hálás érzések között, édes, büszke tudattal zarándokolnánk maga építette mauzóleumához. Hogyha már igy nem cselekedhetünk, hajtsuk meg zászlóinkat az ő széjjel szórt poraiban is mindenfelől reánk sugárzó nagy lelke előtt; hajtsuk meg zászlóinkat itt e szent falak között, közel ama helyhez, a melyre a Perényiek lelkiismerete a reformáció lobogóját kitűzte s a magyar nemzetnek e földhöz és az élethez való jogát intézményileg kívánta biztosítani; hajtsuk meg zászlóinkat előtte, előttük: a Dobók, Lorántfiak, a Rákóczyak előtt és annyi sok, dicső alakja előtt a letűnt negyedfélszázadnak; hajtsuk meg mindazok előtt, a kiknek Isten után e collégium sorsára elhatározó befolyásuk volt — mind e mai napig! Negyedfélszázados collégium! Ó milyen plánta volt az a Perényieké! Ó milyen áldásos öntözés, volt az a Rákóczy Györgyé, * Ezt s az alábbi szakaszok egy jó részét felolvasta Iiadácsi György akadémiai és közigazgató 1899. junius 18-ikán, a főiskolai imateremben, az u. n. évzáróünnepélyen.