Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1898

16 így boncolva e prózai regény szerkesztési módját, jellemeit és költői kidolgozását, tisztán láthatjuk irodalomtörténeti és széptani igaz értékét. Látjuk, hogy a jelenetek laza összefüggésűek s nem szolgálják az egésznek művészi céljait. Igazságszolgáltatása hibás és csak a korfelfogással magyarázható. Jellemzésre azonban a legtöbb helyen sikerrel törekszik, noha Eurialus alakját egészen elhibázta. Motiválása, helyzetei részben sikerültek, de sok helyen pongyolák és prózaiak. Leírásai életelevenségét, plasticitását még gyakori bőbeszédűsége sem tudja elrontani. Főérdemét azonban minden esetre leírásai és eleven, szép stilusa képezik. Azt, hogy a »Historia de Eurialo et Lucretia se amantibus« koranak olyan kedves olvasmánya volt, főleg az érzékingerlő jelenetek élénk festésének, az ismert alakkal történő esemény érdekességének s prózája classikus latinságának köszönheti. Ezek a tulajdonságok s némi személyes viszonyok hívhatták fel reá a magyar átdolgozólc figyelmét is. (Debreczen, 1898. aug. 16.)