Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

71 iéreit és útnak indította, bizonyságáéi annak, hogy igy is lehet szeretni a főiskolát s ennek intézményeit. Még javaslatot is tartalmaz e levél, a mely szerint a tápintézet jótéteményeit élvezőknek kötelezniük kellene magokat, hogy — félig-meddig szerencsés életviszonyok mellett is — visszafizetik a reájok költött összegnek legalább csak a kamatait!! Arra a kérdésünkre, hogy nem óhajtja-e a küldeményt tőke gyanánt kezeltetni s ahoz családja elsőbbségi jogát biztosítani : azt felelte, hogy nem 1 Az az iskola — úgymond — a mely az én sorsomat egykor felfogta és istápolta: bizonyosan felfogja és istápolja majd az én gyermekeim és unokáim sorsát is, ha szükség lenne rá. — A kinek füle van a hallásra, hallja meg, hogy mit mond a lélek a gyülekezetnek! A borsodi ismeretlen lelkével írva érkezett pár nap előtt Kocsis József sonkádi lelkész levele az igazgatósághoz, a melylyel 100 frt adományt jelent be a tápintézet számára — mint ez intézet jótéteményeinek volt élvezője — azzal a megjegyzéssel, hogy a mig a tőke-összeget beküldhetné, boldogan fogja fizetni annak 5°/

0"

os kamatait. Íme, a változott idők daczára is, a léleknek, a szívnek, a hegyeket is megmozdító szeretetnek ékes bizonyságai 1 Ugyanilyen lélek indította Egry Ferencz n.-geőczi ismeretes harangöntőt, hogy egy XV. századbeli s már régiségeért is igen becses s körülbelől 70—80 kilogramm súlyú harangot ajándékozzon főiskolánk régészeti gyűjteményének. A nemzeti muzeum hivatalosai fejtették meg e harang feliratát s ők bizonyítják írásilag is ennek régi eredetét. Együtt helyeztetett el a mi főiskolánk megrepedt kis csengetyűvel, a melyet egykor a sárospataki egyház ajándékozott a vele szoros összeköttetésben élő főiskolának. Br. Vay Miklós, halhatatlan emlékű főgondnokunk névörököse és kedves unokája, főiskolánknak nem oly régen még szeretett tanítványa szintén küldött — s épen csak a napokban — egy drága, nekünk sok egyébnél drágább ajándékot: boldog emlékű nagyatyjának fehér márványba vésett domborképét — valódi művészi kivitelben. Ott van azon a hideg márványon az a jóságos lélek, a melynek szeretetét annyira éreztük s a melynek bölcseségét annyiszor csodáltuk fiúi tisztelettel. — Emeli e nagy ajándék becsét az is, hogy a hű tanítvány küldi a soha nem feledhető nevelő anyának. Egyelőre szépészeti muzeumunkban helyeztük el, talán csak ideiglenes szállásra. Az adományozó fogadja a többi nemes lélekkel együtt a főiskola mély háláját és forró köszönetét.