Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

88 csak pihent! . . . Néha mintha oldódtak volna már a megkötött tagok, mintha az élet kezdett volna visszatérni az elalélt testbe s aztán beállott újra a csend, a tétlen némaság, legfölebb csak egyesek szive zajongott valami meg sem nevezett fájdalomtól. Ha a mai jogász-ifjuság visszatekintett volna az ő nagy elődeire s olvasta volna pl. a főiskola ezredévi értesitőjéből, hogy a Szemere Bertalanok milyen hévvel epedtek a Pánczél-vármegye újabb kiadásban való fölelevenitéseért; hogy mint kértek, esdekeltek, mint tettek fogadást az aggódó elöljáróság előtt és hogy milyen magas eszmények után epekedtek és mennyit vártak magukra nézve a Nándor-vármegyétől; — ha mondom, mindezeket olvasták volna: aligha fel nem gyúlad lelkök jóra fogékony tüze s aligha el nem perzsel az egyesülés útjából minden giz-gazt, minden kicsinyes akadályt. A mai jogász ifjúság számadással fog tartozni az ősök szellemének s a nyomukba lépő újabb nemzedéknek a jogász egylet két évi tétlenkedése, meddősége felől. Ez egyletnek a sivár két esztendő alatt még szépen fejlődő könyvtára sem gyarapodott, holott ez az egész jogász ifjúságnak — úgy szólván — kézi könyvtára is. A reménység azonban, hogy az egylet a lehetőségig pótolni fogja a mulasztásokat, megvan úgy a tanári kar, mint az érdekelt ifjúság szivében s az év vége felé már erős bizonyságai mutatkoztak annak, hogy — a két évi szomorú tapasztalattal is gazdagodva — már a legközelebbi időben szebb életre fog feltámadni. A főiskolai énekkar ez évben is kedvencze volt a főiskola ünnepélyeinek s vidéki szereplésével szaporította jó barátaink számát s jó emléket hagyott maga után mindenfelé, a mellett, hogy dalaival és énekeivel a jótékonyság oltárára is áldozatokat szerzett. Itthon különösebben is lekötelezte maga iránt a „Sárospataki Irodalmi Kört", a melynek ez évben kezdődött és sok édes várakozást keltett felolvasásait megnyitó és bezáró dalaival megszínesítette, kurucz nótáival, e nóták egész cyklusával mintegy megaranyozta. Május l-jén pedig — a tanári kar hivatott tagjainak is szeretetteljes közreműködésével — a nagyon kényes igényeket is kielégítő, magas színvonalú hangversenyt rendezett itt, a főiskola imatermében s a kik szerencsések voltak e nagy sikerű hangversenyt átélvezni, boldogan gondolnak vissza arra a viszonyra, a melyben e főiskola körében a tanári kar és tanuló ifjúság a magasabb törekvések sikereért testvériesen összeölelkeznek. Az énekkar részt óhajt venni az aradi országos dalárversenyen^ s erre nézve már — egész évi mű-