Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

GYAKORLATI THEOLOGIA IAI IUIKAKÖEE. TANÁRI SZÉKFOGLALÓ BESZÉD. * IRTA ÉS 1897. ÉVI SZEPTEMBER 8-ÁN FELOLVASTA : NÓVÁK LAJOS, theol. tanár. Nagytiszteletü és Tekintetes igazgató-tanács! Mélyen tisztélt tanári kar! Nemes tanuló ifjúság! Midőn a főtiszt, egyházkerület osztatlan bizalmának parancsszerű megnyilatkozása arra szólított fel, hogy e méltán híres főiskola theolőgiai akadémiájának legnépszerűbb tanszékére tanítónak jöjjek: az öröm és megdöbbenés ellenkező érzelmeinek a martaléka lettem. Mély és igaz volt örömem e bizalom felett, de mint olyan alap felett, a melyre, ha Isten segít, e főiskola iránt való örök hálám csekélyke részének törlesztését építhetem és mély és igaz volt a megdöbbenésem is a miatt a tudat miatt, hogy ime, nem vagyok méltó arra, hogy az előttem működött lelkes prófétáknak sólyáját megoldjam. . . . Hálám vonzott, az önbírálat viszszatartott s talán csak a szívek rejtekeit is ösmerő Isten lenne a megmondhatója, miért engedtem a hálának és vonzalomnak! ? Tény az, hogy itt vagyok és egy év óta kalászolgatok a mezőn, a hol elődeim munkálkodásának gazdag keresztjei még mostan is kövér asztagokban terűinek el. Kincs ez, sőt örökség; vagy nem is az: szent hagyaték, — rám, az erőtlenre bízva, hogy addig is, míg önmagam vethetnék