Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

16 kérdésre is, hogy miként dolgozza fel a rendelkezésére álló roppant anyaghalmazt ? Erre a kérdésre is röviden felelek. En legfontosabbnak tartom azt, hogy ne legyen szolgai másolója a valónak, mert különben eljárása merő empirizmusra vezet; hanem végezze a feladatát úgy, hogy az egyház gyakorlati életének elméletét tudományosan és a való életnél egy lépéssel magasabb fokon tárgyalja, a mit úgy fog elérni, ha elsőbben is meggondolja, hogy a jelenben a jövő magjának is benn kell foglaltatnia és ha végűi a történelmi fejlődés által adott sajátszerűséget és a gyülekezeti élet eszményét az egyház lényegével megegyeztethető és megvalósítható elméletben foglalja tudományos egészszé. — És most csak kettőt még! A miket az előadottakban a gyakorlati theológia munkaköréről mondottam, azok úgy hangzottak, mintha csupán irodalmi művelésére tartoznának e tanszaknak; kijelentem tehát, hogy azokat én a tanszéken is kötelezőknek ösmerem, mivelhogy a katedrai munkálkodás sem terjedelemre, sem színvonalra nézve nem állhat alantabb az irodalminál. A tanszék munkakörében még egy más tennivalója is van a gyakorlati theológia előadójának, az, a mit már Hyperius is, legalább a predikálásnál szükségesnek tartott és a mi nálunk is eleitől fogva szokásban volt, hogy t. i. az elméleti előadások, már a mennyire a fennforgó viszonyok engedik, gyakorlattal is egybekötve legyenek. Ezt tehát nekem is teljesítenem kell minél terjedtebben, annál jobb, de mégis mindig azzal a korlátozással, hogy általa a szak tudományos színvonala alább ne szálljon és a gyakorlati theológia, mint tudomány mekhanizmussá, mesterséggé ne törpüljön. Hűtlenség lenne az a tudomány fejlődéséhez, mai állásához és jövendőjéhez is, hűtlenség lenne a prófétafiakhoz, mivel régen megmondta Melanchton, hogy „a tudomány nélküli theológus „Ilias malorum;" és hűtlenség lenne az egyház iránt is, a melynek élete és fejlődése ma inkább, mint valaha, jó részben a gyakorlati theológia sorsához van kapcsolva. íme, mélyen tisztelt hallgatóság 1 a gyakorlati theológia mai munkaköre, kezdetleges, halvány vonásokban, — de a mennyire ' lehetett, a fejlődés menetében. Célom nem az volt e rajzzal, hogy készültségem vagy készületlenségem fokmérője legyen, mert előre megvallottam, hogy magamat inkább kezdőnek, mint mesternek tekintem. A célom kettős volt. Az egyik az. hogy erősíteni igyekezzem a bizalmat e fejlődésben levő tudományszak iránt, melyre, mivelőinek meggyőződése, de a fejlődés törvénye szerint is, nagy jövendő várakozik. A másik meg az volt, hogy részint némi fogalmat nyújt-