Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

11 tivus). És éppen ez a fogalom már az az alap, a melyen az egyház gyakorlati munkássága a tudomány elméletével egységre talál; a honnan indúlva mind a gyakorlati theológia munkaköre, tárgyának megfelelően megállapítható, mind rendszere legtöbb szerencsével felállítható. Nekem, kitűzött célomhoz képest, csak az előbbi a feladatom. Mielőtt azonban erre térnék, kötelességemnek tartom, hogy a magunk gyakorlati theológiai irodalmára is vessek egy futó pillantást. Hát ez a pillantás itt sem kecsegtető. Nálunk a gyakorlati theológia munkakörének három rendszerezője van. Az első Tóth Ferenci, ki mint még pápai tanár, „a pastoralis vagy applicata theologiának három részét bocsátotta közre" e század elején, u. m. a Homilétikát, Lelkigondviselést és Liturgikát. A második Zsarnay Lajos, egyik nagynevű elődöm, ki a maga „Paptan"-ában ugyancsak e szakokat tárgyalja, megtoldva a katekhetikával. Ezek tehát a Schleiermacher előtti iskola követői még mindketten. Harmadiknak Tóth Mihály, volt debreceni hittanárt említhetem, a ki még ennyit sem bocsátott ugyan közre, de az újabb theológiai rendszer hívének mutatta magát, mivelhogy „Egyházszónoklattan"-ában a gyakorlati hittan fogalmát és felosztását a schleiermacheri szellemtől érintve adja, de azzal a nagy tévedéssel, hogy az egyházjogtant is bevonja a gyakorlati theológiába. Ezeken kívül már csak egyik-másik szakba vágó monográfiáink vannak, a melyeknek felsorolását és méltatását, minthogy a tárgyamra nem tartoznak, gáncs nélkül mellőzhetőnek tartom. E rövid pillantás eredménye pedig az, hogy az egyház mai munkakörét felölelő gyakorlati theológiánk ez idő szerint még nincsen. • Schleiermacherrel és Nitzsehel bevégződik a gyakorlati theológia múltja és megkezdődik a jelene. A múlt határozottan pastorális jellegű, annyira, hogy részben igaza van Palmernek, midőn azt mondjai hogy a pastorális theológia volt a gyakorlati theológia anyja, attól eredett és attól szakadt le, mint önálló tudomány; a teljes igazság azonban az, hogy Schleiermacher és Nitzsch által lett a pastorális theologia gyakorlati theológiává. Igen. mert az előbbi volt az első, ki az egyház gyakorlati életét egységes munkakörnek fogta fel s a vezetéséről szóló elméletet, mint tudományt beállította a theológia rendszerébe és az utóbbi volt az, ki a schleiermacheri fogalom fogyatkozását megszüntette, az egyházat nem tárgynak, hanem cselekvő alanynak fogván fel. Oly fogalom, mely legközelebb áll az ősegyház evangyéliomi eszményéhez és így a reformációban megalakúlt egyház eszményének is leginkább megfelel.